Itt található:

http://evangelium.katolikus.hu

Ezüstszegi Ferenc, a Krisztus Követők közössége vezetőjének - üzenete:

A legszebb imádságokat, nem nyomtatott formában, nem 300 éves lapokra szétesett múltszázadi imakönyvekben, nem siratófalakon felvésve, vagy cetliken papírosokon a síratófal réseibe helyezve,
hanem a lelkünk legmélyén találjuk meg, amikor sikerül, a nap egy részét úgy tölteni, hogy négyszemközt maradhatunk Jézussal, négyszemközt maradhatunk a Mennyei Atyával, négyszemközt maradhatunk égi édesanyánkkal a boldogságos és Szeplőtelen Szűz Anyával amikor magunkba szállva talál ránk a Szentlélek, elcsendesedve akár csak pár percre is, de figyelve a hívó és megtartó szóra, mely nap mint nap átöleli lelkünket szeretettel, a hívó és a hitünkben megtartó Isten szavára figyelve, mely életünk, hitünk, reményünk, és szeretetünk tartó oszlopai.

2010. április 26. – Hétfő

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél.

2010. április 25. – Húsvét 4. vasárnapja, Papi hivatások világnapja

Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, és senki nem ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, nagyobb mindenkinél: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,27-30

Elmélkedés:

Jó pásztorként
Magyarországon szép szokás, hogy papok síremlékén miséző kehely jelzi, hogy az ott nyugvó személy Isten szolgája volt.

2010. április 24. – Szombat

Abban az időben, amikor Jézus Kafarnaumban az élet kenyeréről beszélt, tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?” Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szól hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet.

A kinyilatkoztatás Krisztusban teljesedett be. Míg a zsoltárokat Krisztus vette át az emberektől, addig a Miatyánkra ő tanította az embereket. Teljes szövegét Szent Máté evangéliumában találjuk (6,9-13); az alkalmat, amikor Jézus elmondta, Szent Lukács írta le (11,1-2). Minden mondatában ott van az Ószövetség, annak Krisztusban való beteljesedése is; egyben mindegyik személyes felszólítást tartalmaz számunkra.

Krisztus kiérdemelte nekünk a fogadott fiúság kegyelmét, ezért vehetjük át tőle, és mondhatjuk mi is:
MI ATYÁNK, AKI A MENNYEKBEN VAGY!

Egy nemes ember hagyatéka

Egy bizonyos hegyi faluban évszázadokkal ezelőtt egy nemesember azon gondolkodott, hogy milyen örökséget hagyjon a falu lakóinak. Végül eldöntötte, hogy templomot épít hagyatékként.
A templomépítés tervét titokban tartotta egészen a befejezésig. Amikor az emberek összegyűltek, csodálkoztak a templom szépségén és tökéletességén. Sok dicsérő megjegyzés után egy jó megfigyelő megkérdezte:
"De hol vannak a lámpák?

Napi evangélium

2010. április 18. – Húsvét 3. vasárnapja

Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján:
Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit.

 Bár különböző vallású és nemzetiségü emberek, egy templomban egy szertartásban, igeliturgiában különböznének, nem éretenék mindig egymás szavait és imáit!

 De miért ne lehetne viszont egy közösségben összehozni különböző vallású jószándékú embereket, akik megismertethetik a maguk vallását másokkal, illetve Ő is megismerkedhet, betekinthet mások vallásába, hagyományaiba.

Valójában rögtön látható hogy e közösség, megpróbálna különböző vallású embereket nem elhatárolni, elszigetelni, hanem összehozni, megismertetni.

  2010. április 17. - Szombat

  A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
  a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé.  Már
  rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és  a
  tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
  már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.  Nagyon
  megijedtek. De  Jézus  bátorította őket:  "Én  vagyok, ne  féljetek!"  Fel
  akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért,  éppen
  ott, ahová tartottak.

Bibliaégetés…

A megyei felügyelőnél nagyon sok Biblia gyűlt össze egy romániai földrengés alkalmával. A külföldi testvérek a ruhák és egyéb segítségek mellett mindig odacsomagoltak egy-egy Bibliát és énekeskönyvet is, de ezek a dolgok sosem érkeztek meg oda, ahova küldték, mert a Securitate cenzúrázta. Ceausescu is dicsekedett azzal, hogy az ő cenzúrája a legjobb a világon. Mi, a “secusok” vigyáztunk arra, hogy egy Biblia se érkezzen meg. Ezeket mind elkoboztuk és összegyűjtöttük.

Építkezés éjjel…

Ismerek egy testvért, aki úgy szereti felebarátait, mint önmagát. Ez a testvér imaházat akart építeni, és a testvérek éjjel építkeztek. Természetesen ez is a Ceausescu rezsim alatt történt. Az informátorunk, a “fizetett Júdás” engem azonnal tájékoztatott, és elmondta, hogy a hívők éjjel imaházat építenek. Nálunk tiltott dolog volt bármilyen építkezés, sőt még a meglevő épületeket is szétrombolták. Akkor megleptük őket éjjel, néhány autóbuszra való rendőr jött velünk, mert a testvérek nagyon sokan voltak az építkezésen.

  2010. április 13. - Kedd

  Abban az időben: Nikodémus éjnek  idején felkereste Jézust, aki így  szólt
  hozzá: "Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: újjá kell születnetek!  A
  szél ott fúj, ahol akar: hallod ugyan a zúgását, de nem tudod, honnan jön,
  és hová megy.  Így van  ez mindenkivel,  aki a  Lélekből született."  Erre
  Nikodémus megkérdezte: "Hogyan lehetséges  ez?" Jézus így válaszolt  neki:
  "Te Izrael népének  tanítója vagy,  és nem érted  ezeket?

Magyarország választás előtt áll, és csokorba kötöttem néhány elgondolkodtató ige verset.

Ez a kötelességünk, a Biblia szerint amíg itt élünk:

 Jer 29,7 -  "Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is." 

 2Krón 7,14 - " de ha népem, amely nevemet viseli, megalázkodik, könyörög hozzám, kedvemet keresi és megtér gonosz útjáról, akkor meghallgatom az égből, megbocsátom bűneit, és meggyógyítom országát."   

Mt 13,38 - " A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia."
 
 1Tim.2,1-3  "Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,
 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben.

Sokszor keltett vitákat, hogyan viselkedjenek a katolikusok a politikában, illetve a politikával szemben. Az egyház tanítása kellő fogódzókat nyújtat ennek eldöntéséhez, ám az egyértelműség kedvéért 2002-ben a Joseph Ratzinger vezette Hittani Kongregáció külön jegyzékben összegezte főbb vonalait. A katolikusok politikai életben tanúsított magatartásával és elköteleződésével kapcsolatos kérdésekről szóló, 2002.

IMA

            Ha sokan imádkoznának hetente egy órát Magyarország megtéréséért, sok csoda történne. Minden ima erős, ezért többféle módon lehet eltölteni ezt az imaidőt, pl.: lehet egy órát az Oltáriszentség előtt tölteni és akkor azt mondani az Úrnak, hogy azt az órát Magyarország megtéréséért ajánlod fel, otthon is imádkozhatsz saját szavaiddal, de olyan imákat is, melyeket kívülről tudsz, vagy hangosan, imádságos lelkülettel olvasol a Szentírásból.

Az őskeresztyénség idejéből fennmaradt, ujjongó örömöt sugárzó köszöntés sokatmondó; a hívő emberek ugyanis annyira örvendtek Jézus feltámadásának, hogy így köszöntötték egymást: „Az Úr feltámadt!” A válasz ez volt rá: „Az Úr valóban feltámadt! Halleluja!”

Elcsendesedve, körültekintve és önmagunkba nézve észrevehetjük, hogy a felhőtlen öröm hiányzik életünkből – és nem csak húsvétkor. Félelmek között élünk. Bizonytalan, indulatoktól forrongó, többszörösen megosztott világunkban senki sem tudja, mikor szűnik meg a munkalehetősége – és ezzel a megélhetése –, mikor támadja meg olyan gyógyíthatatlan betegség, amely kiszolgáltatott helyzetbe, esetleg halálba taszítja.

Szent Mihály ima

Erős, mint soha azelőtt

 Az emberi kapcsolatokban gyakran tétovázás nélkül vállaljuk azt a kockázatot, hogy kötődjünk valakihez. Természetesen tudjuk, hogy partnerünknek vannak hibái és gyengeségei, mint ahogy nekünk is, de bízunk abban az erős kötődésben, amely összeköt vele. Együtt sikerülni fog!

Jézus Krisztus tökéletes. Vele szemben nem kell fenntartással lennünk, de nem is rejthetünk el semmit előle. Felkínálja a vele való közösséget, szeretne mindig velünk lenni és az oldalunkon állni - feltétel nélkül.

  2010. április 6. - Kedd

  Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
  ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
  két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
  másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték
  az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel  hátrafordult,
  és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
  megkérdezte: "Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt
  hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd
  meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem."  Jézus  erre  megszólította:
  "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester.

Mindenki helyet foglalt és türelemmel várták a felszállást. Elhangzott a figyelmeztetés is, hogy állítsák egyenesbe a szék támláját, és a mentőövet is kössék be. Minden ment a maga rendjén és várták az indulás idejét.
Váratlanul feltűnt egy férfi, aki lóhalálában futott a gép felé. A zuhogó esőben egy felöltőt tartott a feje fölé. Az elkésett vendég energikusan dübörgött a repülőgép ajtaján és bebocsátást kért.

 2010. április 5. - Húsvéthétfő

  Az  asszonyok  gyorsan  elsiettek  a  sírtól.  Remegve,  de  nagy  örömmel
  futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre  Jézus
  jött  velük  szemben,  és  megszólította  őket:  "Üdv  nektek!"  Ők  pedig
  odasiettek hozzá, leborultak  előtte, és átkarolták  a lábát. Ekkor  Jézus
  így szólt hozzájuk: "Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek,
  hogy menjenek  Galileába,  mert  ott  viszontláthatnak  engem."  Még  úton
  voltak, amikor néhány őr  bement a városba, és  jelentette a főpapoknak  a
  történteket.

Mese a pacsirtáról és a pisztrángról
(Egy fehér mese)

„Szeretet és hűség ne hagyjon el téged, kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára! Így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél.”
(Példabeszédek 3,3-4)


Hol volt, hol nem volt, kerek erdő szélén -ahol a virágos rét a patakhoz fut- egy kis fa hajlékony ágain reggeltől estig dalolt egy pacsirta. Olyan szépen dalolt az a madár, hogy aki csak hallotta; annak megtelt a szíve örömmel, szeretettel, jósággal.

2010. április 1. - Nagycsütörtök

  Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus  tudta, hogy elérkezett az óra,  amikor
  ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik
  a világban voltak, még egy  végső jelét adta szeretetének. Vacsora  közben
  történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karióti Simon  fiának
  szívében a  gondolatot, hogy  árulja  el őt.  Jézus  tudta, hogy  az  Atya
  mindent a  kezébe adott,  s hogy  Istentől jött  és Istenhez  tér  vissza.