2010. április 17. - Szombat

  A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek
  a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé.  Már
  rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és  a
  tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek
  már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához.  Nagyon
  megijedtek. De  Jézus  bátorította őket:  "Én  vagyok, ne  féljetek!"  Fel
  akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért,  éppen
  ott, ahová tartottak.
  Jn 6,16-21

  Elmélkedés:

  Jézus vízen  járása  rendkívül  látványos  csoda,  amelytől  az  apostolok
  megijednek. A  másik evangéliumokban  inkább  olyan esemény,  amely  Jézus
  természetfeletti erejére,  rendkívüli  hatalmára hívja  fel  a  figyelmet.
  János írásában  azonban  kissé  más  színezetet kap.  Mivel  az  esetet  a
  kenyérszaporítás csodája előzi meg, és  az élet kenyeréről mondott  beszéd
  követi, ezért jogosan feltételezhetjük, hogy a vízen járás is valamiképpen
  az eucharisztiára, a Jézus által adott különleges kenyérre irányul.  Talán
  azt szeretné  Jézus megmutatni,  hogy olyan  embereknek szánja  a  mennyei
  kenyeret, akik  mindenféle  bajokkal  és  gonosz  erőkkel  küzdenek  földi
  életükben. Jézusnak  gondja  van  arra, hogy  megmentsen  minket  a  nehéz
  helyzetekben, s ő gondoskodik lelkünk táplálékáról is.
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Istenem, te minden  ember szívébe beleoltottad  a reményt, de  keresztény,
  természetfeletti reményt  csak te  adhatsz nekünk.  Add meg  nekem ezt  az
  erősséget, add meg minden nekem kedvesnek és minden hívő léleknek!
  Add, hogy  ez egész  életünket,  szenvedésünket és  halálunkat  fényesebbé
  tegye, átváltoztassa, s nekünk ebben az életben, különösen a csalódások és
  gondok napjaiban, benső erőt és bízó bátorságot adjon!
_______________________________________________