KATOLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETI KRONOLÓGIA

107-110 körül: Antiochiai Szent Ignác vértanúhalála. Nem sokkal kivégzése előtt írt levelében (Levél a szmirnaiakhoz, 8,2) elsőként használja a "katolikus egyház" kifejezést. Ebben, és másik hat levelében hitet tesz többek között még Jézus istensége, a Szentháromság, a püspöki tekintély, az Eucharisztia mellett, és élesen felkel az eretnekek ellen.
150 körül: A Szentírás görög szövegeinek latin fordításai (az úgynevezett Vetus Latina) elterjednek a nem görögül beszélő közösségekben.
155 körül: Markión, a gnosztikus Valentinus és a karizmatikus montanisták tanításai szakadásokat okoztak az egyházi közösségben. Antoninus Pius és Marcus Aurelius alatt is folytatódnak a keresztényüldözések a Római Birodalomban, amelynek álozatul esik Szmirnai Szent Polikárp (155), Szent Jusztinusz (163) és a lyoni vértanúk (177).
180 körül: Szent Iréneusz az Adversus Haereses című művében meghatározza az "eretnek" szó fogalmát, valamint elsőként próbál meg választ adni a gnosztikus és más, a katolikus tanítástól eltévedt eretnekségek tanításaira.
195 körül: I. Viktor pápa kiközösíti a quartodecimánus kis-ázsiai egyházakat a húsvéti vita során. Néhányan úgy gondolják, hogy ő az első pápa, aki a görög nyelv helyett már latinul misézett.[11]
200 előtt: A Muratori kánon.
200 körül: Tertullianus, az első nagy, latinul író keresztény, aki olyan latin terminusokat használt, mint a "Trinitas", "tres Personae", "una substantia", "sacramentum".
211: Alexandriai Szent Kelemen halála.
250. január 20.: Decius császár egy általánosan érvényes keresztényüldöző rendeletet ad ki Rómában. Fabianus pápa mártírhalála.
250: Fabianus pápa mártírhalála előtt hét püspököt küld Rómából Galliába, hogy hirdessék az evangéliumot.
254: Órigenész mártírhalála.
254-256: Az eretnekek keresztségéről folyó vita I. István pápa és Cyprianus között.
257-258: Valerianus császár üldözési rendeletei. Szent Cyprianus vértanúhalála.
270-275 körül: Remete Szent Antal visszavonul a pusztába, majd megszervezi a szerzetesi életet.
293-305: A diocletianusi "nagy üldözés". Számtalan vértanú halála, pl.: Szent György, Szent Sebestyén, Szent Januarius, Szent Ágnes, Szent Kozma és Szent Damján.
305: I. Constantius Chlorus nyugaton megszünteti a keresztényüldözéseket.
305-311: Galerius császár keleten folytatja a keresztények üldözését, de 311-ben, halálos ágyán kiadja türelmi rendeletét. Utóda, Maximinus Daia ezt figyelmen kívül hagyja, és folytatja az üldözést.
312. október 28.: Konstantin császár győzelmet arat a milviusi hídnál. A hagyomány úgy tartja, hogy a csata előtti éjjelen Konstantinnak látomása volt, mely szerint Krisztus jele alatt győzni fog. Ezért másnap katonái a görög "Krisztus" szó (ΧΡΙΣΤΌΣ) első két betűjét (a khí-t és a ró-t) tették pajzsukra. A győztes csata után Konstantin törvényessé tette a kereszténységet. Ő maga nem sokkal halála előtt keresztelkedett csak meg.

Antiochiai Szent Ignác.jpg

Az egyházatyák oltára Bordesholmban Hippói Szent Ágoston, Szent Ambrus középen Nagy Szent Gergely és Szent Jeromos a szárnyakon.jpg

ALEXANDRIAI KLEMEN APOSTOL.jpg

Válasz

KARIÓTI JÚDÁS APOSTOL

A karióti Júdás vagy Júdás Iskáriótes A ragadványnév eredetét többen – köztük Vermes Géza – úgy határozzák meg, hogy Júdás Galileából származott több más apostolhoz hasonlóan, és a jelző a latin sīcārius (= késelő) torzított változata. Ők a zélóta mozgalom ultraradikálisai, a politikai terrorizmus első képviselői voltak. Ha ez a feltevés igaz, akkor az apostolok közösségének politikai irányvonalára nézve érdekes lehetőségeket tár fel.

A 12 tanítvány egyike volt, Jézus árulója. Júdás az egyetlen Júda törzsbeli apostol, Simon fia (Jn 6,71). Az evangéliumok szerint Júda déli részéből származott; Jézus az apostolok közé választja (Mt 10,4; Mk 3,19; Lk 6,16); a tizenkettő közös pénzét kezelte (Jn 12,6; 13,29), pénzsóvár (Mt 26,14-16); Jézust kiszolgáltatta az ellenségeinek (Mt 26,47-49).

Júdás megbánja tettét és visszaviszi a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek: "Vétkeztem, mondta, elárultam az igaz vért" (Mt 27,34)

Amikor Júdás látta, hogy Jézust halálra ítélik, felakasztotta magát (Mt 27,3-5; ApCsel 1,17-18)

Júdás csókja.jpg

Válasz

JÚDÁS TÁDÉ APOSTOL

Júdás apostol Jézus tizenkét apostolának egyike volt. Életéről azonban nagyon keveset lehet tudni. Lukács evangéliuma Judas Jacobi, Márk evangéliuma pedig Júdás Tádé néven említi. Léteznek olyan Máté evangéliuma kéziratok, ahol Judas Lebbeus néven szerepel. Tádé apostol anyja Mária Kleofe volt, aki közeli rokona, valószínűleg unokatestvére volt Jézus anyjának, Máriának. [1] Órigenész a Római levélhez írt kommentárjában azt a véleményt képviseli, hogy egy és ugyanazon személyekről van szó.

A legenda szerint Júdás Tádé apostol Simon apostollal együtt lett vértanú, kettéfűrészelték őket.[2] Egy napon ünneplik őket: október 28-án.

A jámbor hagyomány a következőt meséli el Júdásról: Jézus mennybemenetele után Tamás apostol teljesítette az ígéretet azzal, hogy Júdás apostolt Edesszába küldte. Ő megjelent Abgár király előtt, bemutatkozott, hogy Jézus tanítványa, s közben mennyei fény sugárzott az arcáról. A király azonnal megvallotta hitét az Isten fiában, az apostol pedig fogta a magával hozott kendőt, amelyen Jézus arca (Mandylion) volt látható, betakarta vele a leprában szenvedő király arcát, és az mindjárt visszanyerte egészségét.

Júdás apostol, freskó, Niederaltaich, Németország.jpg

JUDÁS TÁDÉA POSTOL102 - Magyar festő, 1800 körül.jpg

Szent Simon és Júdás Tádé apostolok.jpg

Válasz

JAKAB APOSTOL

Ifjabb Jakab apostol, Alfeus fia, a Jézus által kiválasztott 12 apostol egyike. Az apostolok felsorolásában a 9. helyen szerepel (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13). Mivel az apostolok közt szerepel egy másik Jakab is, ezért kapta a megkülönböztető ifjabb nevet. Azonban ez az elnevezés bizonytalansággal terhelt.

Az apostolnévsoron kívül máshol az Újszövetség nem említi Jakabot. Éppen ezért nehéz személyének azonosítása. A korai hagyomány alapján a felsorolásban szereplő Jakabot azonosítják egy másik Jakabbal, akinek anyja a keresztrefeszítés tanúja volt (Mk 15,40). A szentírás magyarázói nincsenek egyetértésben a kérdés kapcsán sem, azaz nem bizonyítható, hogy az apostolnévsorban szereplő Jakab, és Jakab, az Úr testvére (Mk 6,3; ApCsel 1,14) ugyanaz a személy. Így gyakran előfordul, hogy ezt a három Jakabot egyként említik.

Ünnepét a katolikusok május 3-án tartják Szent Fülöp apostollal együtt. Ezen a napon emlékeznek rá az evangélikusok is. Az anglikán közösségek május 1-jén, az ortodoxok pedig október 9-én emlékeznek meg róla.

Ábrázolásain kallózófával mutatják, mely vértanúságának eszközére utal. Vértanúsága ugyanis egy posztófeldolgozóhoz kötődik, aki szerszámával agyonverte, amikor az apostolt ledobták a jeruzsálemi templomból. Szent Jakab így lett a kalaposok, posztókészítők védőszentje.

SZENT JAJAB.jpg

Ifjabb Szent Jakab, apostoltársával Szent Bertalannal a Sienai dóm oltárképén..jpg

A zarándokok védőszentje.jpg

Válasz

MÁTÉ APOSTOL

Máté apostol, vagy másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Neve a héber Matthai (a Mattitjahu rövidebb alakja) szóból származik, jelentése: Jahve ajándéka. Civil foglalkozása vámszedő volt, amely foglalkozást (és annak űzőit) az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is.

Máté Kafarnaumban (szülőhelyén) dolgozott, ahol – találkozván Jézussal – felhagyott addigi munkájával és követte Jézust (Máté evangéliuma 9,9 Márk 2,14 Lukács 5,27-32).

Jézus halála után ő is elhagyta Palesztinát, és Etiópiában hirdette az örömhírt. Később hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, és ezért halálra kínozták. Emléknapja: szeptember 21.

Máté neve alatt maradt fenn egy evangélium, mely Jézus életét foglalja össze születésétől egészen feltámadásáig (megírt időtartam i.e. 2- i.sz 33.). Bár korábban úgy tartották, hogy az evangélium eredetileg arámi nyelven íródott (Erre utal De viris inlustribus című Jeromos munkája ami a 3. fejezetében ezt mondja; "Máté, akit Lévinek is hívtak, s aki adószedőből lett apostol, először héber nyelven és héber betűkkel írta meg a Krisztusról szóló evangéliumot Júdeában" - Jeromos hivatkozik ennek az Evangéliumnak a létezésére; héber szöveggel még az i.sz. negyedik században is megvolt. Ami abban a könyvtárban, amely Pamphilus gyűjteményeit tartalmazta Caesareában. Valamint Origenész az Evangéliumokról szóló fejtegetéseiben Euszebioszt idézte "Az első írás… Mátétól való… s héber nyelven írodott azoknak, akik a judaizmusból jöttek, hogy higgyenek.") i. sz. 50 környékén, de mostanában ezt az elméletet rendre elvetik a biblikusok. (több kézirat végén az aláírások azt mutatják, hogy i.sz. 41. év lehetett. Ezek az iratok a 10.századból valóak.) Tekintve, hogy hivatkozások a héber nyelvre utalnak, így az első példány nagy valószínűséggel egyenesen Mátétól héber nyelven írodott. (Elképzelhető az, hogy Máté tanítványi köréhez tartozott személy később átírta Görög nyelvre, mivel akkor tájt az volt az általánosan elfogadott. De nem zárható ki, hogy maga Máté írta át később.) i. sz. kb 41-ben Palesztinában.

Máté és az angyal (Rembrandt).jpg

Válasz

TAMÁS APOSTOL

Tamás apostol, a „hitetlen” a bibliai 12 apostol egyike, ő volt az, aki Jézus sebeit megtapasztalandó, ujjait a sebeibe tette, innen elnevezése: Hitetlen Tamás. Neve az arámi Taumá / Tómá-ból ered, ami „ikrek”-et jelent.

Az evangéliumok szerint Mária mennybemenetelének hírére ugyancsak kételkedett, és jelet kért az Úrtól bizonyságképpen, amit meg is kapott egy, az égből lehulló öv formájában. Innen is eredeztetik „ikrek” elnevezését: „Aki kétszer kételkedett”.

III. századi apokrif irat a Tamás cselekedetei, ami az apostol későbbi életét meséli el. Ebben Pünkösd után megjelent neki az Úr, és Indiába küldte őt. Küldetése szerint a pártus király, Gondofer (uralkodott Kr. u. 21-47) palotáját kellett felépítenie. Így is tett, csodálatos palotát épített, és a munkájáért kapott pénzt szétosztotta a szegények között, sőt, prédikált is, hatalmas tömegeknek. Innen továbbvándorolt, ahol folytatta apostoli tevékenységét, csodákat is tett. A király elfogatta, és egy főpapja leszúrta. Holttestét a megtérített keresztények tisztességgel eltemették.

A legenda szerint indiai nyughelye egy hegyen van, amit a Paradicsom vize vesz körül. A hegyen templom áll, annak oltárán ezüst szekrény, előtte örökké égő lámpás. A szekrényben nyugszik Tamás holtteste.

Holttestét 230 körül Szíriába, Edessza (Urfa) városába vitték, és ott temették el.

Szent Tamás talán legismertebb emlékhelye a ceyloni Sri Pada-csúcs, ahova minden évben ezrével járnak a zarándokok. A bevándorolt portugálok hagyománya szerint Tamás, mennybemenetele előtt ott lépett utoljára a Földre.

Attribútumai: öv, mérőléc, és tőr vagy lándzsa, amivel leszúrták.

Szent Tamás ünnepnapja július 3., ami relikviái Szíriából való hazahozatalának napja. Rómában a 9. században december 21-ére tették az ünnepét. 1969-ben annak érdekében, hogy a decemberi ünneplés ne törje meg Ádvent utolsó hetét, visszahelyezték július 3-ára. A keleti egyház július 8-án ünnepli.

Tamás, mint egyházalapító

Tamás Indiában végzett apostoli tevékenysége révén a dél-indiai keresztények az úgynevezett szíriai irányzatot követik, aminek két ága alakult ki: a keleti (káldeus) és a nyugati (antiochiai) kereszténység. Az általa alapított egyik legnagyobb mai egyház neve a szír-malabár katolikus egyház.

Hitetlen Tamás.jpg

Válasz

BERTALAN APOSTOL

Bertalan apostol Jézus tanítványainak, a tizenkét apostolnak egyike. . Õt János apostol evangéliumában Nátánelnek nevezi. (jelentése: Isten adta) és így a teljes neve Nátánel. Neve arámiul ezt jelenti: Talmai fia (Bar-Talmaj). Az Újszövetség alig mond valamit róla. Az apostolt a keresztény hagyomány ördögűzőként tartja számon.

Apokrif iratok és az Arany Legenda tudósítása szerint Bertalan előbb Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Az utóbbi helyen lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték 60 körül.

Bertalan apostol ereklyéi a VI. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó német-római császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója.

A Sixtus-kápolna oltárfalán Michelangelo úgy ábrázolja Szent Bertalant az Utolsó ítélet című képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja.

A középkori naptárakban a IX. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-ére. A görög katolikus egyház viszont június 11-én ünnepli.

BARTALAN APOSTOL.jpg

Szent Bertalan Szent Jánossal.jpg

Válasz

FÜLÖP APOSTOL

Fülöp apostol Jézus tanítványainak, a tizenkét apostolnak egyike. Betszaidában, Galileában született, ahogyan Péter apostol és András apostol is, és valószínűleg 80 körül hunyt el Hierapoliszban, a mai Törökország területén.

A négy evangélista közül a legtöbbször János evangéliuma említi őt, a másik három evangéliumban csak az apostolok felsorolásában szerepel. Ebben a listában mindig az ötödik helyen említik őt.

Jézus halála után többek között Anatólia nyugati területein prédikált, és a mondák szerint a Római Birodalom területén fekvő Hieropolisz ősi városában halt mártírhalált, közvetlenül Pamukkale mellett, Délnyugat-Törökországban.

2011. július 27-én régészek megtalálták Szent Fülöp feltételezett sírját Hierapolisz városában egy újonnan feltárt templomban. A szakértők szerint a bizánci időkben egy templomba vitték át eredeti helyükről az apostol maradványait, ás ennek az épületnek a nyomait találták most meg

FÜLÖP APOSTOL.jpg

Rubens Szent Fülöp-ábrázolása.jpg

FÜLÖP APOSTOL.SÍRJA.jpg

Válasz

JÁNOS APOSTOL

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

A galileai Betániából származott. Apja Zebedeus halász volt, János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé Jézus követői közé tartozott.[1][2] Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt[3] Jézushoz csatlakozott.

Az Úr a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta.[4][5][6] Jézus Péter és Jakab mellett őt is különös bizalmával tüntette ki. Ott volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Úr mellett foglalt helyet,[7] és az apostolok közül egyedül ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjára bízta édesanyját, Máriát.[8] Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon a Mester feltámadásáról.[9]

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.[10] Pál apostol Péterrel és Jakabbal az egyház oszlopai közé sorolja.[11] Pál halálát követően Epheszoszban működött. Ő nevelte a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Patmosz szigetére száműzte. Itt részesült azokban a látomásokban. amiket a Jelenések könyvében megírt. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már száz éves lehetett, mikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedül természetes halállal.

Iréneusz (Polikárp tanítványa) szerint János az evangéliumát epheszoszi tartózkodása alatt írta, hogy hívei körében megerősítse az igaz hitet a tévtanítókkal szemben. János evangéliuma sokban különbözik a másik háromtól, a szinoptikus evangéliumoktól. Míg az utóbbiak Jézus galileai tanításait, és csodáit írják meg részletesebben, addig János Jézus júdeai és jeruzsálemi működését részletezi. Ezenkívül nyelvezete sokkal bonyolultabb, sok olyan beszédet tartalmaz mit a másik három evangélium nem. János az első század kilencvenes éveiben írta evangéliumát görög nyelven. Az evangéliuma elé, Jézus Istenfiúságának és megtestesülésének szent titkába elmélyedve, ihletett hangú bevezetést írt.[12] Teológiai mélységű írásainak első része főképp Jézus jeruzsálemi működésével kapcsolatos eseményeket és tanításokat mondja el,[13] második része az Úr szenvedésének és föltámadásának története

János evangelista.jpg

Szent Péter és Szent János apostol szétosztja a közösség javait a jeruzsálemi szegények között. Masaccio alkotása..jpg

Szent János Apostol és Evangélista.jpg

Válasz

A SANTIGO DE COMPOSTALE-I SZENT JAKAB KATEDRÁLIS

Santiago de Compostela Galícia autonóm kormányának székhelye.
A város nevét az idősebb Szent Jakab apostolról kapta. „Campus stellae” (Compostela) arra a csillagra utal, amely Szent Jakab sírjának helyét jelezte, aki Jeruzsálemben szenvedett vértanúhalált, de csodálatos módon Spanyolországba került. 813-ban II. Alfonz, Asztúria és Galícia királya talált rá a sírra, és templomot építtetett a szent helyen.

A ma látható székesegyház részben megőrizte román kori arculatát, részben barokk elemekkel egészült ki különös tekintettel az Obradoiro térre néző, monumentális és lenyűgöző homlokzatára. Története a IX. századig nyúlik vissza, amikor csodálatos látomásoknak köszönhetően újra ráleltek Jakab apostol feledésbe merült sírjára. Ezt követően épült a sír fölé az első templom, II. Alfonz asztúriai király akaratának köszönhetően. Nem sokkal ezután berberek fosztogattak Galíciában, amelynek folyamán a templom tűzvészben elpusztult.

A mai katedrális építése 1075-ben kezdődött meg, ugyanis ebben az időszakban is zarándokok százai érkeztek gyalog Galíciába, hogy Szent Jakab sírja előtt imádkozzanak. A kornak megfelelően a román stílusban épült zarándok-katedrálist 1211-ben szentelték fel, amelynek 800. évfordulóját ünneplik ebben az évben.

A katedrális latin kereszt formájú, amelyben a főhajó mellett két mellékhajót találunk. Ez egyaránt érvényes a kereszthajóra is. A latin kereszt két szára találkozási pontjában látható az 1448-ban épített, mintegy 32 méter magasan lévő kupola. Ez alatt található a főoltár és Szent Jakab sírja, illetve mellszobra, amelyet az ide érkező zarándokok átölelnek. Továbbá itt függ az a hatalmas méretű füstölő (botafumeiro), amelyet a nagy ünnepek és szertartások alkalmával használnak.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

SZENT JAKAB KATEDRÁLIS.jpg

Válasz