2010. április 6. - Kedd

  Húsvétvasárnap reggel Mária Magdolna könnyezve állt Jézus sírjánál.  Amint
  ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste  feküdt,
  két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a
  másik a lábnál. Így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" "Mert  elvitték
  az én Uramat - felelte -, és nem tudom, hová tették." Ezzel  hátrafordult,
  és íme, Jézus állt  előtte. Nézte, de  nem ismerte föl,  hogy ő az.  Jézus
  megkérdezte: "Asszony,  miért  sírsz?  Kit keresel?"  Mária  Magdolna  azt
  hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: "Uram, ha te vitted el,  mondd
  meg, hová  tetted,  hogy  magammal vihessem."  Jézus  erre  megszólította:
  "Mária!" Mária felkiáltott: "Rabbóni!" - vagyis Mester. "Ne tartóztass!  -
  felelte  Jézus.  -  Még   nem  mentem  föl  az   Atyához.  Te  most   menj
  testvéreimhez, és vigyél  hírt nekik!  Fölmegyek az  én Atyámhoz  és a  ti
  Atyátokhoz, az  én  Istenemhez  és  a  ti  Istenetekhez."  Mária  Magdolna
  elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: "Láttam az Urat." - És  elmondta,
  amit az Úr üzent.
  Jn 20,11-18

  Elmélkedés:

  A halott  Jézus testét  kereső Mária  Magdolna lelkében  az utolsó  kép  a
  Mesterről az, amikor meghal  a kereszten, majd  leveszik őt és  eltemetik.
  Feltámadását követően azonban Jézus megdicsőült arcát mutatja meg neki,  s
  ennek felismerése nem  könnyű. Jézus  nevén szólítja  őt, ezzel  jelezvén,
  hogy megismeri,  s  hozzá  tartozónak tekinti.  E  megszólítás  hozza  meg
  számára a fordulatot: felismeri Jézust, most már újra Mesterének szólítja,
  s nem csupán  kertészt vél  személyében. A  Feltámadottal való  találkozás
  indítja el őt a hit útján, a  tanúságtétel útján. Indul, és viszi a  hírt,
  hogy Jézus él.  Mi is  induljunk, tegyünk tanúságot  a feltámadásban  való
  hitünkről!
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Húsvéti szekvencia
  Húsvét tiszta áldozatját a hívek áldva áldják.
  Bárány megváltja nyáját,
  és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
  Élet itt a halállal megvítt csodacsatával,
  A holt Életvezér ma úr és él!
  Mária, szent asszony, mondd, mit láttál utadon?
  "Az élő Krisztusnak sírját, s a Felkeltnek láttam glóriáját.
  Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
  Feltámadt reményem, Krisztus Galileába elétek indult."
  Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
  Ő győztes Királyunk, légy irgalmas!