OLVASMÁNY

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

     Ha az emberi test nem üdvözülne, akkor vérével az Úr nem váltott volna meg minket, az Eukarisztia kelyhe sem lenne az ő vérében való részesedés, sem a kenyér, amelyet megtörtünk, nem lenne az ő testében való részesedés. Vér ugyanis nem származik máshonnan, csak az erekből, a húsból és mindabból, ami az ember lényegéhez tartozik.

Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből

Láttad a csodálatos győzelmet? Láttad, mily páratlanul dicső esemény ment végbe a kereszten? Mondjak neked mást is, valami még csodálatosabbat? Fontold meg, milyen volt a győzelem módja, és akkor még jobban elcsodálkozol. Mert amikkel a gonosz lélek győzött, ugyanazokkal aratta fölötte győzelmét Krisztus: elvette fegyvereit, és azokkal diadalmaskodott fölötte.

OLVASMÁNY

Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből

     Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak (Mt 5, 7). Édes ez a szó: „irgalmasság”, kedves testvéreim. De ha már maga a szó is ilyen édes, mennyivel inkább édes a tartalma? És noha minden ember szeretne ebben részesedni, sajnos, mégsem él mindenki úgy, hogy ezt ki is érdemelje.

Szent Ambrus püspöknek a 118. zsoltárhoz írt magyarázatából

  Én és az Atya hozzá megyünk, és benne fogunk lakni (Jn 14, 23). Nyisd hát ki ajtódat az érkező előtt, tárd elé a lelked, mutasd meg neki szíved mélyét, hogy lássa nagy őszinteségedet, békességed gazdagságát és kegyelme iránti szeretetedet. Tárd ki szívedet, siess az örök fény napja elé, amely minden embert megvilágít (Jn 1, 9).

     Csak azzal dicsekedhetünk, amiről a lelkiismeretünk tanúskodik (2 Kor 1, 12). Vannak vakmerően ítélkező, megszóló, sugdolózó, károgó emberek, akik szeretnék megsejteni azt, amit nem látnak, akik szívesen meghányják-vetik azt is, amiről sejtelmük sincs. Az ilyenek ellen mi marad más, mint saját lelkiismeretünk tanúságtétele?

Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

     Milyen nagylelkű az Úr! Milyen gazdag az ő kegyes jósága irántunk! Hiszen ő akarta: úgy imádkozzunk hozzá, hogy az Ég Urát Atyánknak szólítsuk, és amint Krisztus az Isten Fia, úgy minket Isten gyermekeinek hívjanak. Melyikünk merte volna még imádságban is Atyának szólítani őt, ezt a szót csak kimondani is, ha ő maga nem engedte volna meg, hogy így imádkozzunk?

 OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

     Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával . . . Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek . . . Mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr (Jer 31, 31-34).