Váradi Krisztina :

Adventi szívek

Sötét van, némán ölel körül a csend,
Csak a színes gyertyák fénye lobog nesztelen
idebenn.
Kinn hófehér táj, csodára vár a világ,
Szívünkben is fellobban egy-egy égi láng.
Különös érzés, mely védőn ölel át,
Így üzen az idő, hogy létünk egy fontos
szemvillanás.
Bár nem biztos minden léptünk, vár egy cél,
Ragyogjon bennünk a hit s fényét szórja szét!
Biztató a tudat, minden értelmet nyer,
Így üzen a végzet, hogy egyszer minden
jobb lehet.
S bár néha nem merünk bízni semmiben,
A remény szikrája tüzet gyújt szívünkben.
Milyen nagyszerű szózat hangzik belül,
Így üzen a menny, hogy itt a földön
nem kell félnünk.
Bár gyakran könnyes szemünk s fájdalom ér,
A pislákoló öröm lángra lobban még!
Egészen betölt egy hatalmas erő,
Így üzen a mindenség:Igen,jön,
várjuk Őt!
Bár úgy érezzük, magányosan állunk,
A szeretet parazsa feléled társul.
Advent van, némán ölel a csend,
És a színes gyertyák fénye új értelmet
nyer hirtelen.
A megszentelt csendben érezhetünk csodát,
Hit, remény, öröm, szeretet, ezt adjuk tovább!

Válasz

Te vagy a szilárd pont a bizonytalanságban,mely körülvesz,mert én ingatag talajon állok,ha rád támaszkodhatok,megkönnyebbülök.
Ha velem vagy,nincs hiányérzetem.
Mutatkozz meg nekem,Uram!

Válasz

Köszönöm,Uram,hogy életem folyamán érezhettem jóságodat.
Abban a tudatban nőttem fel,hogy jó vagy. Ezért nem félek tőled.
Te nem erőszakkal fordítasz magad felé,hanem szelídséggel segítesz gondjaimban.
Taníts meg engem is azza,hogy megértően forduljak embertársaim felé.

Válasz

Uram,ismerve magamat,nem vagyok sem alkalmas,sem méltó arra,hogy közeledjek hozzád,hogy megismerjelek.
Hogy megtudjam,kegyelmes vagy és szeretsz engem.
Szívemből vágyakozok utánad,mert reménykeltő szeretetedet megtapasztaltam.

Válasz

Máté Rózsika: KARÁCSONYRA VÁRVA
Közeledik ismét a várva várt karácsony,
De lenne még számodra egy utolsó tanácsom.
Tudom, voltál mélyen, s értek már el gondok,
De kérlek, légy most hálás s tiszta szívből boldog.
Örülj kérlek annak, hogy van ahová menned,
S hogy nem kell e világon földönfutó lenned.
Mert oly sok ember fázik s éhezik a télben,
S mégis többet állt már Isten előtt térden.
Tudom, néha nehéz és elítélnek mások,
S úgy érzed, hogy fentről csak rád szállnak csapások.
De fogalmad sincs róla, hogy sokan így sem élnek,
S bár betegségben, kínban, de minden nap remélnek.
Akármerre lépünk, csak kerüljük a gondokat,
S azt hisszük, hogy nálunknál minden ember boldogabb.
Lenézzük a szegényt, beteget és némát,
De sosem vettünk eddig más emberről példát.
Mindig abban bíztunk, hogy van nekünk egy Istenünk,
S hogyha Tőle kérünk, meglesz nekünk mindenünk.
Mert sokkal könnyebb sajnos nagy csodákra várni,
Mint oly sok ember előtt a szívünket kitárni.
De most, hogy végre ismét közeleg az ünnep,
Ne akard, hogy minden csak neked legyen könnyebb.
Fogd hát össze kezed s adj mindenért hálát,
S ne akard te soha más embernek kárát.
Próbálj meg most végre másokért jót tenni,
S meglátod, majd így fogsz boldog ember lenni.
S ne félj soha attól, hogy ledobnak a mélybe,
Mert hidd el, hogy ott látnak mindent fent az égbe

Válasz

Milyen sokan keresik a jeleket, amelyekkel felismerhetik a nagy dolgokat. És milyen sokszor megyünk el a jelek mellett, anélkül, hogy felismernénk. Adventi utunk erősítsen meg abban, hogy figyelünk Isten üzenetére, felismerjük jeleit a világban, és mások felé közvetítjük Isten akaratát

Válasz

Örüljön a puszta és a kiaszott vidék. (Iz 35,1)

Az adventi idő arra szolgál, hogy minél közelebb kerüljünk a bennünk jelen levő Betlehemhez. Ezen az úton elindulni nem egyszerű, hiszen sokszor pusztaság, más útvonalak tárulnak fel előttünk, vagy akár saját gyerngeségünkkel, bűnünkkel is találkozunk. Ez az út azonban örömünk útja lesz, ha tudjuk, kivel akarunk találkozni. Milyen is lehet az út, ha örömünk forrása vár minket Betlehemben.

Ha merek elindulni és merek találkozni azzal, aki bennem is örömet akar okozni, hiszem, hogy ezt a találkozást mások is meg fogják rajtam keresztül érezni. A keresztény ember ennek az örömnek a továbbadója, hirdetője kell legyen. Annak az örömnek, amit Istennel élt meg. Isten az, aki eljött, hogy üdvözítsen bennünket, és segítséget nyújt főleg azoknak, akiknek szíve eltévelyedett. Eljövetele megerősít bennünket, bátorságot ad, megörvendeztet, és kivirágoztatja a sivatagot, sivár életünket.

Ha Isten ennyire alázatos volt, akkor merjek én is elindulni, találkozni és a megélt öröm továbbadója lenni - hiszen Isten vár engem Betlehemben.

Mayer Nándor diakónus, Csedreg

Válasz