TIHANYI APÁTSÁG

A tihanyi apátság egy bencés apátság, amelyet Tihanyban, a Tihanyi-félsziget hegyláncának kelet felé meredeken leszakadó szélén alapított I. András király 1055-ben Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére.

A monostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyar szórványemlék. Latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is találunk. Az oklevelet a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzik.

A tatárjárás (1241-1242) nem okozott pusztítást az apátság épületében és birtokaiban sem. Ezt követően épült ki a kolostort körülvevő erődítmény, bár valamiféle védőfal korábban is lehetett. A kolostor életében a török-magyar harcok hoztak igazán gyökeres fordulatot. A szerzetesi élet 1534-ben megszűnt, az erődített kolostor a balatoni végvárrendszer fontos láncszemévé vált. Az ezt követő csaknem másfél évszázad alatt a szerzetesi élet minden tárgyi emléke elpusztult Tihanyban. A katonaság 1674-ben adta vissza eredeti rendeltetésének a templomot. Egy váratlan, tragikus tűzvész azonban 1683-ban a kolostori épületeket romba döntötte. A török harcok lezárulta után (1699) nem volt szükség az erődítményekre, ezért a védőműveket 1702-ben lerombolták.

1786-ban II. József császár a bencés rendet is feloszlatta. A szerzeteseknek el kellett hagyniuk kolostorukat, csak egyetlen szerzetes maradhatott, aki ellátta a plébániai feladatokat. A rend tagjai 1802-ben térhettek vissza Tihanyba, csakúgy, mint Pannonhalmára. 1889-ben a templom nagy felújításakor elhatározták, hogy terét falképekkel is díszítik. A kor három jeles festőjét, Deák-Ébner Lajost, Lotz Károlyt és Székely Bertalant bízták meg egy-egy boltmező kifestésével.

1950-ben, a szerzetesrendek állami feloszlatása következtében ismét el kellett hagyniuk a bencéseknek a monostort. A plébánia megmaradt, a monostor előbb szociális otthon lett, később pedig múzeum költözött bele. A bencések 1990-ben térhettek vissza Tihanyba, de a kolostoregyüttest csak 1994-ben kapták vissza az államtól. A templombelső (falképek, oltárok) restaurálása 1992-1996 között történt meg. 1996-ban megkezdődhetett a monostor teljes felújítása is.

A Tihanyi Bencés Apátság 2012. május 31-től a Magyar Bencés Kongregáció önálló perjelségeként (prioratus conventualis) működik. A monostor elöljárója Korzenszky Richárd perjel.[1] A monostorban kilenc szerzetes él, akik ellátják Tihany község és több környékbeli település, valamint a balatonfüredi kerektemplom lelkipásztori szolgálatát, továbbá vendégfogadással, lelkigyakorlatok és kulturális programok szervezésével foglalkoznak.

tihanyi_bences_apatsag.jpg

Az apátság madártávlatból.jpg

tihanyi_orgona_s-1.jpg

Válasz

SZENT MAURICIUSZ MONOSTOR BAKONYBÉL

Bakonybél első temploma államalapító Szent István király idejében épült, aki – a hagyomány szerint – a Bakony erdeiben megbúvó, régi vallását megőrző magyarság megtérítésére bencés szerzeteseket hívott az országba, s itt, a Bakony belében térítő központot létesített.

A templom az évszázadok viharaiban többször leégett, a mai monostor 1759-ben épült.
A barokk templomba lépve a belső tér nyugalma, harmóniája ragadja meg a látogatót. Tekintetünket a hatalmas főoltár vonzza magához, amelynek kékes- vöröses színárnyalatai és az aranyozás uralják a templom egész terét, a mellékoltárok és a szószék építményeit is. A templom és a monostor arborétuma az év minden szakában látogatható.

BOROSTYÁN KÚT - SZENTKÚT

A templomtól a Petőfi utcán végig haladva, 1,5 km séta után érünk a Borostyán-kút forráshoz, és a mesterséges tó partján álló Szent-kút kápolnához.
„Alig lehet helyet képzelni, mely ájtatos fohászokra jobban buzdítana, mint a Szent Kútnak környéke, hol a patakocska szünet nélküli moraja Isten szellemétől átengedett ezeréves bükkös lombjainak suttogásával olvad össze.” (Rómer Flóris, 1860.)
Évszázadok óta legendák és népszokások fűződnek e helyhez, mely feltehetően a pogány honfoglalóink számára is áldozó hely volt. 1015 körül érkezett ide Gizella királyné rokona, a később szentté avatott Günther bencés szerzetes, a monostoralapító, hogy elmélkedő remeteéletet éljen a Borostyánkőnek nevezett hegy tövében. Bél Mátyás a 17. század elején a Veszprém vármegye leírása című munkájában írja:
„…Hegyes-kő felé pedig az ott emelkedő hegyek lábánál van egy szépen fölemelkedő, határkő módjára magasló szikla, amely azonban erős fákkal benőtt (neve: Borostyánkő). Annak csúcsán épített egykor a dicsőségesen mennybe ment Boldogságos Szűz Mária tiszteletére remeteséget Szent István rokona, Szent Günther és ott élt jámborul, s amint híre járt, ott is halt meg.”
Más források Szent Gellért sziklájának nevezik. Hiteles történelmi adat, hogy Szent Gellért, miután Imre herceg nevelését befejezte, a Bakony csendjébe vonult vissza, s itt élte remete életét 1023-1030 között. Szent Günther és Szent Gellért emléke elevenen élt az évszázadok során.

A Szentkút kápolnája a három forrással.jpg

SZENT MAURICIUSZ MONOSTOR.jpg

Válasz

NURSIAI SZENT BENEDEK REND ALAPÍTÓ

Nursiai Szent Benedek (Nursia, 480 körül – Monte Cassino, 547. március 21.) a bencés rend alapítója és regulájának kidolgozója. Szent Skolasztika ikertestvére. 1964-ben VI. Pál pápa a nyugati szerzetesség alapítójaként és az európai szellemiség alakítójaként „Európa védőszentjévé” nyilvánította.

Noricum tartományban született, előkelő szülőktől származott. Kezdetben Rómában tanult, de megelégelte a világi hívságokat, és később egy Subiacóhoz közeli barlangba vonult a világ elől. Itt három év után pásztorok találtak rá. Abban a korszakban élt, amikor megszűnt a Római Birodalom, helyette létrejött a keleti gót állam, élén Theodorik királlyal. 530 körül alapította meg saját kolostorát – a bencés szerzetesrend anyakolostorát – Dél-Itáliában, Monte Cassino hegyén.

. A monostor megalapítása után már ő lett a csodák forrása, de csodái nem térítő és nem is gyógyító csodák. Benedek örökké harcolt a Sátánnal, ezért ő lett a tökéletes és legyőzhetetlen szent példája. Ezenkívül ő a közösségi élet szentje is, hiszen a szerzetesként élve tette csodáit, a rendnek mutatott példát.

Képességei:

úrrá lesz a természet törvényein;
a jövőbe lát;
szimultán tud más eseményekről;
látja a Szentlelket és a természetfölöttit;
gondolatot olvas;
halála után két szerzetes tanúskodott róla ugyanúgy, egymástól függetlenül.

Ő felügyelte egy tucat kolostorban a rendet, a kolostori élet megszervezését és folytatását. A különböző kolostori szabályzatok ismeretében és saját tapasztalatainak tudatában Nursiai Szent Benedek új szerzetesrendi szabályzatot alkotott, mely annyira átfogó és meggyőző volt, hogy Nagy Szent Gergely pápa és egyházatya (540-604) kötelezővé tette minden kolostorban, sőt az egész római egyházban is. Egyik legfontosabb műve a 73 pontból álló szerzetesi Regula.[1] A korábbi hasonló témájú írások is hatottak rá: az egyiptomi szerzetességről szóló Vitae Patrum (Az atyák élete), Szent Vazul, Cassianus, Pachomius és Szent Ágoston írásai, s amire mostanában figyeltek fel, a Regula Magistri. A Regula Magistri nagy részben szó szerint megegyezik a benedeki Regulával, máshol csak érintkezik, de néhol éppen ellentétben áll vele."

Szent Benedek.jpg

Nursiai Szent Benedek (480 körül-547), részlet Fra Angelico egyik freskójáról, San Marco, Firenze (kb. 1400-1455)..jpg

Válasz

KERESZTÉNY SZERZETES RENDEK

A SZENT BENEDEK - REND

A bencések (másképp: Szent Benedek-Rend, vagy egyszerűen: Bencés rend) – teljes latin nevén: Ordo Sancti Benedicti, rövidítve: OSB – a Római katolikus egyház és a kereszténység első szerzetesrendje, amelyben Szent Benedek reguláját követik, későbbi szabályokkal és modern szokásokkal kiegészítve. Nevüket alapítójukról, Szent Benedekről kapták, aki a 6. század elején, Itáliában kezdett szigorúbb szerzetesi életet élni, és írta meg szerzetesi szabályzatát, azaz reguláját.

Európa kora középkori keresztény hitre térítésében nagy szerepet vállaltak a bencések. A legjelentősebb a német, angol és ír területen végzett missziós munka volt a VI.-IX. században.
A XI. században európai méretű lelki megújulás központja volt a burgundiai Cluny kolostora.

Az első bencések 996-ban telepedtek le Szent Márton hegyén, az 1001-es királyi alapítólevél Monte Cassino jogait adta meg a Pannonhalmi apátságnak is. Az Árpád-ház idején a bencések virágzásnak indultak, a 13. században már 90 kolostoruk állt Magyarországon. Ezekben gyakran működött hiteleshely (mai fogalommal közjegyzőség), kolostori iskola, gyakran őriztek ereklyéket, ezért zarándokok is gyakran látogatták őket.

A 14. századtól a kommendátori rendszer szétzilálta a hazai bencés szerzetesi életet. Számos leírás szól a 15. században elnéptelenedő kolostorokról, amelyeket sikertelenül próbáltak újra és újra a régi fegyelemre bírni. Az új fellendülés 1506-ban kezdődött, amikor Tolnai Máté a nyolc legjelentősebb királyi bencés apátság összefogásával megteremtette a Magyar Bencés Kongregációt. A virágzás rövid ideig tartott, a török háborúk és a reformáció hatására néhány évtizedre még a legfontosabb Pannonhalmán is megszűnt a bencés élet. A 17. század közepétől újra kolostorokat építettek és feltöltötték a régieket, mígnem 1782-ben II. József kettő kivételével minden kolostorukat bezáratta. Húsz év szünet után, 1802-ben alakult újjá a bencés kongregáció Magyarországon, és működik azóta is töretlenül. 1950-ben, amikor mintegy 300 bencés élt Magyarországon, a magyar bencés szerzetesek számát 70-ben maximálták.

Híres bencések: Selmeci György, Canterburyi Szent Ágoston, Canterburyi Szent Anzelm, Szent Anszgár, Beda Venerabilis, Szent Adalbert, Szent Gellért, Boldog Mór, Hrabanus Maurus, Alcuin, Arezzói Guidó. A bencés szentek száma meghaladja az ötezret, a bencés szerzetesből lett pápák száma 24.

Szent Benedek tanítását, Reguláját nem csupán a katolikus egyházon belül követik, hanem protestáns - pl. anglikán, lutheránus - bencések is vannak.

Napjainkban a bencés rend 20 kongregációt számlál, szerzetesházaik száma 300 körül van, ezekben mintegy 9000 bencés él.

Magyarországon öt helyen, Bakonybélben, Budapesten, Győrben, Pannonhalmán és Tihanyban vannak működő bencés rendházak, ezekben 76 szerzetes él (2008-es adat). 1953 óta a magyar kongregációhoz tartozik a São Pauloi magyar bencés perjelség.

A Szent Benedek-medál, a Római katolikus egyház egyik szentelménye.jpg

Bencés szerzetes ábrázolása 1904-ből.jpg

Zsolozsmázó amerikai bencések.jpg

Válasz

PANNONHALMA

Pannonhalma város Győr-Moson-Sopron megyében, a Pannonhalmai kistérség székhelye. Neve 1965-ig Győrszentmárton volt.

Pannonhalma legnevezetesebb intézménye a Pannonhalmi Bencés Főapátság, ezt illetve az ennek helyet adó Szent Márton-hegyet gyakran nevezik egyszerűen Pannonalmának.

PANNONHALMA TÖRTÉNETE

Az eredeti nevén Győrszentmárton ősidők óta lakott hely, némely történetíró szerint Civitas Pannónia nevű római városhelyén állt. Az első település a 10.–11. században itt álló fejedelmi udvarház és annak Pándzsa-völgyi birtoka volt. A szállás, majd a falu kialakulása a bencések 996-os itteni megjelenésével, a királyi alapítású kolostor felépítésével veszi kezdetét. Albeus mester IV. Béla hiteles összeírója, akit a király Szent Márton monostor birtokainak összeírásával bízott meg, 1240 körül említi a falut e néven. A tatárjárás után a falu ismét benépesült. 1334-ben Károly Róbert a győrszentmártoni apátot megerősíti az alsoki vásárjogában. A 14.–15. század az első nagy felvirágzás ideje. Néhány szomszédos, életképtelenné lett birtok, szállás vagy falu csatlakozásával, illetve beolvasztásával megnőtt a határ, felduzzadt a lakosság és megjelent a szántóvető népesség, vele a telkes, sőt a majoros gazdálkodás is. Részben önállósult Felsok (a mai Váralja), de piac- és vásártere közös Alsokéval. A település a falu (villa) rangjára emelkedett, s a helységnek ekkor már volt temploma (1338) és plébániaja, mely nevét a bazilika védőszentjéről kapta.

A 17. század elején a törökök elpusztították a települést, de 1689-ben Rummer Márton főapát újra telepítette. A török hódítás után gyorsan, de felemás módon teremtődtek újjá a társadalmi és a gazdasági kapcsolatok. A lélekszám rohamosan megnőtt, sok lett a belföldi bevándorló és a külhonból telepített német és szláv népesség. A visszatelepült apátság nagy építkezésekbe kezd (major, magtár, számvevőségi épület). Megerősödnek a céhek, szélesebb körű lett az iskoláztatás. Fejlődik a civil városrészt irányító közigazgatási szervezet. (A részek: Város, Váralja, Hegy.) A mezőváros neve részben még Alsok, de inkább már Győri Szentmárton néven említik. A fejlődés további korlátjai a település közepét elfoglaló vár körüli földek, melyek apátsági birtokok. A gazdák egy része a szélekre szorul.

A kapitalizálódó 19. században a céhek megszűntével kialakul a mezőváros kisipara és kereskedelmi hálózata. Középipar is létesült: malmok, téglagyár, szeszfőzde. Győrszentmárton ekkor már járási székhely volt. A főszolgabíróság, körjegyzőség és az uraság számvevősége létrehozta a tisztviselői kart. Körök, egyletek alakultak, óvodák és iskolák szerveződtek, illetve épültek. A lakosság létszáma 1900-ra eléri a háromezer főt. A millennium évében megindul a vasúti közlekedés.

PANNONHALMA CÍMERE.jpg

Válasz

PANNONHALMA TÖRTÉNELME

A mozgalmas 20. század történelmére csak utalásszerűen kell emlékezni. A 19. századi örökváltság után megindult a földek elaprózódása. 1945-ben megtörtént a földosztás. Ezzel megszűnt a cselédség, s a falu is szabadon terjeszkedhetett. Az 1950-es járásrendezés során megszűnt a Pannonhalmi járás, a vidék járási székhelye Győr lett. Pannonhalma 1970-ben nagyközségi rangot kapott. Az államosítással leépült az ipar és a kereskedelem, a téeszesítéssel a paraszti magángazdálkodás. A lakosság be- és elköltözése miatt változik a lakosság összetétele. Kialakul a Győrbe bejárók széles rétege. Nagy számban épülnek új családi házak, új utcák, közintézmények. Kibővül az egészségügyi ellátás. Egy időre eltűnnek a nagy vagyoni különbségek.

A település az apátsággal közös Pannonhalma nevet viseli 1965 óta; a Pannonhalma Guzmics Izidor (1786–1839) bencés szerzetes, bakonybéli apát 1824-es névalkotása volt. 1990-ben új politikai rend váltja fel a régit. A 90-es évek közepére lezajlik a kárpótlás és a szövetkezetbe vont részarány-tulajdonok visszaadása, a tulajdonviszonyok rendezése. A több mint 4000 lakosú település a Sokoró-térség egyik központja. A városka 1970 óta a legnépesebb ezen a vidéken. Lakossága 1980 óta kissé csökkent, azonban népessége 1949-től napjainkig több mint 10%-kal megnőtt. Demográfiai mutatói nem a legkedvezőbbek. Kevés az élve születések aránya, ezért szaporulata negatív. Különösen az 1980 és 1990-es évek között erős elvándorlás jellemezte, mely 1990 után kisebb mértékűvé vált.

-Pannonhalma- település.JPG

Válasz

PANNONHALMA NEVEZETESSÉGEI

Pannonhalmi Bencés Főapátság A Főapátság a magyar történelem egyik kiemelkedően becses emlékhelye, egyházi és művészettörténeti központ, a világörökség része. A város gépkocsis és autóbuszos látogatóinak száma meghaladja az évi 200 ezer főt. Pannonhalma neve hazánk turisztikai térképén az egyik leglátogatottabb célpontnak számít. Pannonhalma természeti adottságai és a főmonostor vonzereje miatt a település a turisztikai iparágra van berendezkedve. Szállodái, panziói minden kényelmet kielégítenek. – Az apátsághoz kapcsolódik a Pannonhalmi Bencés Gimnázium, Egyházzenei Szakközépiskola és Kollégium.

Az elmúlt években az apátság kortárs építészetével is ismertté vált. A Diákkápolna és az új fogadóépület mellett a zarándokházak és az erdei kápolna is kiemelkedő alkotás.] Ez utóbbiak 2011-ben elnyerték a Média Építészeti Díját is.

Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet (TK) 1992-ben hozták létre 7042 ha-on. Területileg tagolt. Főbb részei:

az Erebe-szigetek és a Dunával határos egyéb, kiemelkedő természeti értékkel bíró területek (Gönyű és Komárom között). Az őszi és téli vonulások idején kap fokozott jelentőséget. A jeges-, a hegyi-, a kontyos-, a nyílfarkú és más récefajok, parti madarak keresik fel előszeretettel,
a kisalföldi meszes homokpuszták (Győr–Komárom–Kisbér háromszögben). Nyílt, záródó és zárt homokpusztai gyepek, töviskés, bozótos, borókás, szürke nyáras, homokpusztai kocsányos tölgyerdők, árvalányhaj, fekete kökörcsin, pókbangó. Említésre méltó a fekete gólya, a búbos banka, a barna kánya és a gyurgyalag.

Szent István koronafelajánlása.jpg

Válasz

KERESZTÉNY SZERZETES RENDEK

Szerzetesrend vagy rend alatt az egyházuk által jóváhagyott szabályok, regulák szerint élő és általában közös fedél alatt, kolostorban (rendházban, monostorban, zárdában) lakó szerzetesek (barátok), illetve szerzetesnők (apácák vagy nővérek) közösségét értjük. Szinte minden vallásban kialakult ez az istentiszteleti életforma.

KIALAKULÁSOK FOLYAMATA

• Lazul a római állam nyomása az őskeresztény közösségekre
• Több hívő → enyhül az ősegyházra jellemző morális szigor
• Egyház a római állam támogatójává válik

→ Megjelennek olyan csoportok, amelyek ezt a folyamatot élesen bírálják, és a közösséget, elveket fenyegető veszélyként fogják fel.
Ezen csoportok szerint: az igazi keresztény aszkéta is, aki elvonul a világtól, szemét egyedül Istenre szegezi.

A nyugati világ rendjei Nursiai Szent Benedek fellépésétől kezdve alakultak ki.
Nyugaton a 13. század végére 6 majd ezekből további 20 ágazat fejlődött ki.

A keleti ortodox egyházak szerzetesi rendszerének atyjaként Szent Baszileioszt tisztelik.
Keleten egy szerzetesrend jött létre (baziliták).
Eleinte a szerzetesrendek az állam hiányzó gondoskodását pótolták (szociális gondozás, betegápolás)
a keresztes háborúk idején megjelentek az egyházi lovagrendek, majd a városiasodás után a kései középkorban megjelentek a koldulórendek. Ők már a város falain belül építették kolostoraikat.

RENDEK

BENCÉSEK

529-ben alapította meg Nursiai Szent Benedek Monte Cassinon a kolostort, melynek regulája az elkövetkező évszázadokban szinte kötelező érvényű szerzetesi szabályzattá vált. Benedek követői a munkát aszketikus üdveszköznek tekintették: "A henyélés a lélek ellensége. Ezért a testvérek idejük egy részében végezzenek kétkezi munkát, más részét pedig töltsék olvasással... csak akkor lehetnek igazán szerzetesek, ha kezük munkájából élnek, mint atyáink, az apostolok." (Szent Benedek)
Jelszavuk: "Ora et labora!" (Imádkozzál és dolgozzál!)

CISZTERCIEK

A bencés rend egyik ága, melynek keletkezésére alkalmul szolgált, hogy Szent Benedek rendjét az eredeti fegyelemre és szellemre visszavezesse.
Szent Róbert 1098-ban húsz rendtársával Citeaux-ban (innen a név) telepedett le egy elhagyatott, zord helyen, hogy itt, a világtól elzárva, könnyebben követhessék mindenben Szent Benedek szabályzatát.

KARTHAUZIAK

Sokaknak a bencés felfogás se volt elég aszketikus, és a bencés kolostorokat fényűzőnek tartották. Ők léptek be a karthauzi rendbe.

Kölni Szent Brúnó reimsi kanonok a 11. században alapította meg a karthauzi (Chartreuse) szerzetesek közösségét, akik csaknem állandó hallgatást fogadnak.

ÁGOSTONOS RENDEK

Egyik csoportjuk - a premontreiek - olyan világi papokból állt, akik a szerzetesek közül elsőként tartották fontos feladatnak a prédikálást és a lelkipásztorkodást.
Másik csoportjukat Ágostonos remetéknek hívják, ide tartozik az egyetlen magyar alapítású rend, a Pálosoké.

BENCÉS SZERZETS.jpg

PANNONHALMA - A BENCÉSEK FÜLJÉN.jpg

Ciszterci Apátság.jpg

Válasz

A KATOLIKUS EGYHÁZ SZERZETES RENDJEI

A keleti és nyugati rendek közötti eltérések a nagy egyházszakadás után váltak egyre jelentősebbé. Az egyházszakadás után a katolikus szerzetesrendek különböző szabályokat, célokat dolgoztak ki saját maguk számára. Ezek azonban gyakran fennakadtak a Vatikán szűrőjén, ugyanis a pápák minden szerzetesrend szabályzatát és annak lényegi változtatását külön engedélyhez kötötték. Az egyház így védekezett az eretnek irányzatok kolostori terjedése ellen. A kora középkortól kezdve egészen a reformáció időszakáig virágoztak a kolostorok, amelyek gyakran az állam, a társadalom hiányzó gondoskodását pótolták. Ezért a vallási tartalom mellett sok ágra bomlott a szerzetesi mozgalom. Voltak akik a szegényeket segítették, kialakultak a tanítórendek, a betegápolók (ispotályosok). vagy a lovagrendek, akik a hitetlenek elleni harcot, a Szentföld visszavételét tekintették céljuknak.

A jelenlegi katolikus egyházjog szerint mind klerikus (pappá szentelt), mind világi hívő tagja lehet valamely megszentelt élet intézményének vagy apostoli élet társaságának. A megszentelt élet olyan állandó életállapot, amelyhez az evangéliumi tanácsok (tisztaság, szegénység, engedelmesség) esküvel történő vállalása tartozik, és általában közösségben egy regula (szabályzat) szerint élnek.

Megkülönböztethető szemlélődő (monasztikus) vagy aktív (betegápoló, tanító, missziós) életforma, valamint a férfi (szerzetesek, barátok) vagy női (apácák, nővérek) tagok. A megszentelt élet intézményei közé tartoznak a szerzetesrendek, ezen belül a szabályozott kanonokok (például premontreiek, ágostonosok), a monasztikusok (például karthauziak, pálosok), a kolduló rendek (például ferencesek, domonkosok), a szabályozott papok (kamilliánusok, jezsuiták), és ide tartoznak a papi vagy laikus kongregációk (például szaléziak, ill. iskolatestvérek), valamint világi intézmények (munkáspapok, Schönstatt-nővérek) is.

Az apostoli élet társaságai nem tesznek fogadalmat az evangéliumi tanácsokra, céljuk a közösségi élet. Tagjaik lehetnek férfiak, vagy nők, papok és világiak. Célkitűzésük lehet missziós (például Fehér Atyák), de sok egyéb is (szulpiciánusok, lazaristák, vincések).

A Szeretet Misszionáriusai Rend apácái.jpg

Válasz

OFM. Ordó Frater Minorita . Szent Ferenc kis testvérek rendje a Minoriták.

435px-Raffael-sixtinische-madonna.jpg

Válasz