Kisasszony, olykor Kisboldogasszony, Szűz Mária születésének emléknapja. Már a XI. században számontartott ünnepünk, amelynek a középkorban vigíliája és nyolcada is volt.
Mária születésének gazdag apokrif hagyományai vannak, amelyek főleg a Legenda Aurea és a Stellarium révén kódexirodalmunkba is belekerültek (Teleki-, Horváth-, Tihanyi-, Debreczeni-, Érdy-kódex).
A Teleki-kódex Anna-legendája elmondja,* hogy Szent Annának elkövetkezvén az órája, a hétnek néminemű keddin szüle. Egészségben szülé az igaz Dávidnak királyi plántáját, ez világnak előtte választott leányt, az édes Szűz Máriát. Miképpen az angyaltul megtanítottak valának, mert ő vala ez világnak jövendő megvilágosojtója és asszonya és tengörnek csillaga.
Következő, Balassa-strófára szedett énekünk* egyaránt idézi az Énekek énekének és a magyar rokokónak világát:
Ma született e világra
Egy ékes kisasszonyság,
Kinek kebléből bimbódzik
Fölséges nagy uraság.
Fellegek és az egek közt
Ma tartatik vigasság,
Az angyalok énekelnek,
Zengenek a muzsikák.
Szent Dávidnak sok húrját
Bár egyenként verhetném,
Szűzanyám kis pólyácskáját
Én azzal tisztelhetném,
Kisasszonynak, Máriának
Versét énekelhetném,
Bölcsőcskéjét vigadozva
Örömmel rengethetném.
Rózsákkal ágyadat fűzném,
Nárcisokkal megvetem,
Bokrétákkal körülkötöm,
Bársonnyal ékesítem,
Mi ékesebb virágok közt,
Néked ajánlom szívem,
Vedd kedvesen, óh Szűzanyám,
Néked adom mindenem.
Jőjj szerelmem, jőjj galambom
Az erdők szigetéről,
Így énekel bölcs Salamon
E mai ékes szűzről.
Jőjj kedvem, teljes örömöm,
Űzd el a bűnt szívemről,
Kisasszonynak, Máriának
Szépsége ma földerül.
Kommentáld!