Egy idős ember egyszer így panaszkodott: „Négy gyermekem van, mind a négynek jó a fizetése, mindeniket taníttattam, mind voltak elsőáldozók és bérmálkozók, ismerik hitünk igazságait, tudják kívülről a parancsokat – én pedig itt vagyok egy szeretetotthonban, és ezzel nincs semmi baj, mert jól is érezném magam. Csak az a fájdalmam, hogy gyermekeim nagyon ritkán nyitják rám az ajtót.”
Egy zenetanárnőtől megkérdezték, hogyan halad egyik tanítványa a zene világában. Ő így értékelt: a leány igen szorgalmas, jó technikája van, csak éppen nem „érzi” a zenét!
Két vallomást idéztem, amelyből érezhetem: Istenről beszélni hitelesen csak akkor tudok, ha Vele is sokat beszélgetek. Beszélni Róla és beszélni Vele – ez együtt jár. Nem szabad szétválasztani! Istenről tanulni a Vele való kapcsolat nélkül tudathasadást szül.
Ahogy Richard Rohr, ferences teológus fogalmaz:
„az információ még nem szül transzformációt”.
A Róla szóló információk lehetnek Hozzá vezető utak, de egyben akadályok is abban, hogy élő és személyes kapcsolatom legyen életem Urával.
Átalakulni, belülről megváltozni csak akkor tudok, ha őszintén, kifogásokat nem keresve, és bátran adom meg a választ arra a kérdésre, hogy ki Isten az én életemben. Ha Ő az Alap, minden megváltozik!
Én kinek tartom Őt?
Áldott hetet!
Kommentáld!