Móric római katonatiszt volt, aki 300 táján társaival a Rajna-vidéken szenvedett vértanúhalált.

Az Érdy-kódexben olvasható legendájából* a következőket idézzük: vala egy szegény asszonyállatnak egyetlen egy fia, és adá tanojtani azon egyházbelieknek, hol ott ez nemes szentöket eltemették vala. És ime, hamar való napon meghala. Az ő szüléje kedég naponkénd elsiratja vala. Neki jelenék Szent Móric mártir, mondván: mire siratod fiadat ilyen szenttelen, ha mivelönk vagyon. Felele az asszonyállat: bizony, míg élök, soha nem tűrhetöm. Monda Szent Móric: ne akarjad siratni mint holtat. De ha meg akarod szavát hallani, jövelj az veternyére és az fráterek között az karban meghallod éneklését. És mikoron azt tette volna, koronkéd hallja vala az ő fia szavát és semmi bánatja nem lőn többé.

Tiszteletét kezdetben a dinasztiák és az arisztokrácia, majd az első millenniumtól kezdve a feudális nemesség, püspökök és monasztikus szerzetesrendek is terjesztik. Kétségtelen, hogy Móric jellegzetes erényei: a kötelességteljesítés és önfeláldozó hűség a koraközépkor arisztokratikus társadalomszemléletét, a kezdődő lovagvilág eszményeit is kifejezte. Hivatása magyarázza, hogy Móric sokfelé a katonák, fegyverkovácsok, késesek védőszentje lett. Nem világos, hogy miért folyamodtak hozzá podagra és gyermekek bélpoklossága, fülbántalmai ellen. Talán azért, hogy a szellemként fölfogott betegségre a segítségül hívott vitéz katonával akartak ráijeszteni.*

Szent Móric kultuszának legfontosabb közép-európai forrása Niederaltaich bencés monostora. Tisztelete innen sugárzott az újonnan megkeresztelkedett Magyar- és Csehországba.

Ismeretes, hogy Szent István a bakonybéli monostort Móric tiszteletére alapította, aki a szász uralkodóháznak, Gizella királyné nemzetségének volt családi patrónusa. Niederaltaichból népesítette be: a szerzetesek között volt sógora, Günther is, aki viharos ifjúság után Móric altaichi oltárára helyezte világi vitézségének jelképeit. Néhány évig Szent Gellért is idevonult lelki magányba.

Meg kell említenünk, hogy a középkorban a lovagi kard megáldásánál György és Sebestyén mellett, Móricot is segítségül hívták. Móricnak a Szent Kereszt szögével ékesített lándzsáját a hagyomány szerint Szent István királyunk kapta Ottó császártól nászajándékba.*

Tudomásunk szerint Bakonybél mellett, Béb (1270), Hidegkút* (1433, Veszprém szomszédságában) még Berzseny (1398, Tüskevár közelében)* Hidegkút (1433), a zalai Csesztreg, az esztergomi Kőhídgyarmat (Kamenny Most, 1726), a veszprémi Gyimót tiszteli Móricot templomának, Tomaj pedig kápolnájának (1892) védőszentjéül. E jórészt barokk patrociniumok nyilvánvalóan arisztokrata kegyuraktól, éspedig az Eszterházyaktól származnak. Az Aldunánál fekvő, határőrvidéki Tárcső (Starčova) falu veterán telepesei is Móricot választották (1863) templomuk patrónusának. Móric-oltára van még Kupfalva (Kogl) egyházának.* Móric-kápolnája volt Gyula hajdani plébániatemplomának (1528).

Zsigmond adománylevele (1403) a gyulai királyi uradalom földjén három Szentmórocz helységet is említ. Ezek nyilván a Gyula városi Móric-kápolna, illetőleg oltármesterség javadalmai voltak.* Szent Móricnak egyetemes középkori népszerűségét nevéből képzett számtalan családnevünk: Móricz, Maricz, Mórocz, Móra is bizonyítja. Boldog Csák Móric dominikánus is ennek a névdivatnak emlékezetét őrzi. Keresztnévként a palóc és jász parasztságnál máig sűrűn előfordul. A magyar arisztokraták és Jókai Móric keresztneve újabb francia ihletésből, végső fokon azonban mégis Szent Móric tiszteletéből fakadt. Németes műveltségű régi zsidó családjaink éppen azért választották gyermekeiknek a Móric nevet, mert előkelőnek érezték.