Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! (Zsolt 100,2)
Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. (Kol 1,12)
Olvasmányok: Ez 3,22–27 és 1Kir 5,1–14
Lelki útravaló a mai napra
Sosem fogom elfelejteni. 2008 böjtjében passiókörútra indultunk a
teológia harmadéveseiként a Borsod-Hevesi Egyházmegyébe. Miskolcon
szálltunk meg, onnan kiindulva csillagszerűen jártuk az egyházmegye
gyülekezeteit, és mutattuk be azt a passiójátékot, amelyet magunk
készítettünk az evangélium alapján. Egyik napon éppen úton voltunk,
nevetgéltünk, viccelődtünk. Akkori lelkészünk hirtelen ránk szólt:
„Templomba megyünk, tessék szomorúnak lenni!” Egy pillanatra mindenki
elnémult. Eltartott pár másodpercig, míg mindenki rájött, hogy
(nyilvánvalóan) viccről van szó. Ekkor aztán hangosan felnevetett
mindenki.
Pedig van ennek a jelenetnek egy kevésbé vicces oldala is. Ezt nagyon
jól mutatja, hogy nem mindenkinek esett le azonnal, hogy tréfáról van
szó. Miért? Talán mert évszázadok berögződése a komor templom „síri”
hangulata és rideg közege… Pedig mi sem áll távolabb attól, ami a
Szentírásban van, ami az Isten jelenlétében megtörténhet! Öröm,
vigasság, nevetés, ujjongás, az Isten jelenléte és ajándékai felett
érzett túláradó hála. Ezek mind-mind részei kell(ene) hogy legyenek a
Krisztus-követésnek.
Figyeljünk ma az örömökre, Isten humorérzékére, az életünket vidámító
isteni ajándékokra! Éljük meg őket, mosolyogjunk, nevessünk, ugráljunk,
és mondjunk hálát az Úrnak!
*
Urunk, olyan jó, hogy te a nevetés Istene is vagy! Köszönjük,
hogy az élet minden területének Ura vagy. Adj nekünk örömet, vidámságot,
viccet a mai napon, amelyen veled együtt nevethetünk. Ámen.
Szerző: Kovács Viktor
Kommentáld!