Szent szüznek makvla nelkül valò fogantatasarol*

SZüz MARIA Jesus Annya: Menyországnak magas Tornya:
Szent Lélek Jegyese, Christusnak kedvese:
Imádgy értünk, téged kérünk, engesztellyed Christust nékünk.
Eredendö vétek nélkül, Fogantattál szeplö nélkül:
Tiszta mindenestöl Lelked minden büntöl:
Oh édes Szüz, Oh kegyes szüz, Ne irtózzál vétkeinktöl.
Adámban, elsö Atyánkban, Mindnyán vétkeztünk almában:
Szüz, téged az Jsten, Ki-választott itten;
Szentül jártál, Mert nem vóltál velünk Adàmban egy úttal.
Szent Szüz, te az kigyó fejét, Meg-rontottad, es erejét:
Mert mikor mindnyájan vétkeztünk, à táján
Te fénlettél, Tisztán lettél, Es bün nélkül méhbe léptèl.
Oh mennyei szép vírág szál, Anyád méhében virágzál:
Szent illatozásid, Hogy érezzük, rá vidd:
Járjunk tisztán, Virág után: Igy mondatunk Hivek méltán.
Te azért Jstent szülö szüz, Adgyad hogy a' mennyei tüz,
Szivünkben gerjedgyen, lelkünkben terjedgyen;
Szentül ellyünk, büntöl féllyünk, hogy igy hozzád menybe férjünk.Amen

Válasz

Ámen.

Válasz

Ó, kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Bín nélkül fogantatál,
Mert mennyből te adatál.
Anyádtúl mikor sziletél,
Istentől úgy tiszteltetél,
Hogy méhében megszenteltetél,
Szeretettel ípöltetél,
Kétség nélkül eredet-bűntől
Szeplőtelen őriztetél,
Szíz Mária, ékes viola,
Bűnösöknek vigassága!

Ó, kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Szentháromságnak leánya,
Istennek édes anyja.
Gábrielnek mikoron te hűl,
Szizességedben ípölél,
Malasztval ottan megtelíl.
Csudálatos az szizesség,
Kivel érdemléd,
Istenséget méhedben
Úgy viselhetnéd.
Szíz Mária, ékes viola,
Bűnösöknek vigassága!

Ó, kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Szeplőtelen megmaradál,
Jézust ha nékönk adád.
Ó, mely méltó szíz akkor lől,
Mikor Istent-embert szüléd,
Mert angyelok imádának,
Szeretének, tisztelének,
Szolgálának mendeneknek,
Bódognak hírzetének.
Szíz Mária, ékes viola,
Bűnösöknek vigassága!

Ó, kegyes Szíz Mária,
Te vagy szép tiszta rózsa,
Mennyeknek dicsősége,
Szenteknek nagy öröme.
Halálod mikor közelejtvén,
Fiad Jézus úgy szerete,
Hogy halálodra lejöve.
Angyeloknak, mártíroknak,
Pátriárkáknak,
Mend az szenteknél felette
Magasztaltatál.
Oly örvendetes az te Szent Fiad,
Mendörökkön örökké. Ámen.

Válasz

A mai napon, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén a következő gondolatok jutottak eszembe.

Mozdulatlanul állt, figyelt. Gondolatai messze jártak, vagy éppen sehol, nem
tudom. Csak állt, csendben. Némelyek éppen arra mentek, de nem vette őket észre, vagy nem akart rájuk figyelni, ő csak állt és látszólag egyfelé tekintett. Kissé a bal lábára nehezedett, ki tudja, mióta volt ott rendületlenül? De nem tűnt fáradtnak. Könnyedén állt, nem mozdult semerre, mégsem tűnt mozdulatlannak. Ahogy messziről figyeltem, olyan volt, mintha szólna hozzám. Talán észrevett, de fontos, amit néz, nem fordítja felém a fejét. Egyre határozottabban érzem; felfigyelt rám. Várok. Nem akarom zavarni, ha elmegyek, az is kizökkentheti figyelméből. Most már nem léphetek ki olyan könnyedén világából. Észrevétlenül jelentem meg, ott vagyok
részeként figyelmének. Egyre mélyebb a csend kettőnk között, mintha hallanám a szíve dobogását, érezném erének lüktetését. Azt hiszem, soha nem fogunk beszélgetni, mégis, míg élek nem felejtem el.
Nem volt semmi különös ebben a találkozásban, bármelyik tóparton, vagy
hegyoldalban történhetett volna hasonló, de nem lehet elfelejteni.
Van olyan nyelv, mely szavak nélkül is megszólal és beszél. Sőt, adott
esetben többet is mond, nem is lehetne megfogalmazni, mondatok szerkezetébe önteni. Tudom, valakihez tartoztam rövid ideig, mert magával ragadt az az élmény, amiben része volt.
Szeretem ezt a megfoghatatlan valóságot, beszédet. Isten is így szól hozzám.
Megrendít mozdulatlan dinamikája, ahogy magával ragad, és szárnyaira emel. Ilyenkor mindig másnak látom a világot. Nincs is szükség a szavakra, ekkor legalábbis jobb a hallgatás. Egyszer?en csak Vele lenni, s részévé válni a teremtésnek, mint Mária, aki csendben fogantatott s foganta gyermekét, Üdvözítőnket, Jézust.
Az imádság fokozatai: én beszélek, Isten hallgat; én beszélek, Isten is beszél; Isten beszél, én hallgatok; Isten hallgat, én is hallgatok.
Közeledik karácsony, zajos üzletek, hömpölyg? tömegek, reklám-áradat, üres szív. Így nem lesz más ez az ünnep, mint a valóság giccses torzulása, amolyan "való világ". Egy kevés csend máris kijózanít és segít meglátni a lényeget.
Talán nem árt néha arra is figyelni.

Válasz