Milánói Szent Ambrus (december 7.)
(Trier, 339 körül - Milánó, 397. április 4.)

Gallia prétor-prefektusának volt a fia. Édesanyja hívő keresztényként, férje korai halála után három gyermekével Rómába költözött. Gyermek- és ifjúkora arisztokratikus, de fegyelmezett környezetben telt. Irodalmi és jogi tanulmányokat folytatott, hogy a birodalom tisztviselői karában kapjon helyet. Előmenetele gyors és ragyogó volt. 370-től a főváros, Milánó kormányzója lett.

A 374-es püspökválasztáskor a katolikusok és az ariánusok összekülönböztek. Őt hívták segítségül. Olyan jól sikerült a "fellépése", hogy egyhangúlag Milánó püspökévé választották. Vagyonát szétosztotta a szegények között, napjait munkával, imádsággal is tanulással töltötte ki. A szociális igazságosság apostolának bizonyult, tanításában a jogász szigorával és a moralista komolyságával pellengérezte ki a pénzhajszát s a vagyon utáni törtetést. Az evangélium szellemét megkövetelte mindenkitől. Szent Ágoston is az ő beszédei hatására tért meg. Halála után székvárosában, a később róla elnevezett bazilikában temették el.

Folyton kimagyarázzuk magunkat. Megbánás helyett, inkább "tisztára" mossuk dolgainkat. Utólag aztán nem csak másokkal, de saját magunkkal is elhitetjük igazunkat, cselekedeteink helyességét. Megfeledkezve arról: hibátlan ember nincs, szentnek sem születik senki, legfeljebb élete során válik azzá. S ilyen ravaszul becsapott, féligazságokkal elnémított belső énnel, már-már szinte lelkiismeretfurdalás-mentesen rúgunk fel írott és íratlan erkölcsi szabályokat. Aztán ha mégis lelepleződünk, akkor a bánat legparányibb jele nélkül, előszeretettel "takarózunk" mások hibáival, csakhogy eltereljük a figyelmet saját felelősségünkről.

Annak idején, mikor Szent Ambrus püspök megtudta, hogy Teodózius császár egy gyilkosságot több száz ártatlan ember életének kioltásával bosszult meg, értesítette, hogy tartson nyilvános vezeklést, különben nem kaphat feloldozást. A császár ezzel nem törődve lépett a templomba, ám a püspök útját állta. Teodózius ekkor dühösen így kiáltott: "Dávid is vétkezett, mégis szent lett!" "Ha követted Dávidot a bűnben, kövesd a bűnbánatban is!" - felelte Ambrus.

Nem a rossz teszi naggyá az embert, hanem az alázat és a bánat. Őszintének lenni mindig, beismerni saját fogyatékosságainkat nem kis bátorságot igénylő feladat. De mégis mennyivel nemesebb, mint egymásra mutogatva kibújni a számonkérés alól. Hogy életünket következetesen tudjuk az evangélium szelleméhez igazítani, kérjük Szent Ambrus közbenjárását!

Példája:
tehetséged teljesen hivatásod szolgálatába állítsd!

Életútja bővebben:http://www.katolikus.hu/szentek/1207.html