Gyertek, dicsérjük együtt Izrael Szentjét,
Mert Ő a megváltó.
Emeld fel kezedet, nyisd meg a szívedet,
Mert Ő a te szabadítód. :/ Gyertek, gyertek,

Menjünk fel az Úr hegyére,vígasságnak lakhelyére
Ujjongjunk Ő előtte,táncoljunk Ő előtte,
Az Ő neve, az Ő neve, ott lakik az Úr !

Adventi utunkra indulunk. Erre az indulásra bíztat Izaiás próféta. Rajtra, menjünk fel az Úr hegyére. Fölmenni a hegyre fáradtságos, erőfeszítésbe kerül, de megéri, mert utána csodálatos látvány tárul elénk. Isten útján járni sem könnyű, de megéri, mert Isten csodálatos szeretetét tapasztalhatjuk meg.

Az utolsó időkben az Úr házának hegye szilárdan áll majd a hegyek tetején, "és magasabb lesz a halmoknál. Odaözönlenek mind a nemzetek, feléje tart számos nép."
Az idei első adventi hétköznap olvasmánya a hegy képét tárja elénk. A hegyről azt írja a Biblikus Teológiai Szótár (BTSz): "A legtöbb vallásban a hegyet - talán magassága és az őt körülvevő titokzatosság miatt - az ég és föld találkozási pontjának tartják." (BTSz. 490). A hegy csúcsa az a pont, ahol a különben láthatatlan Isten mégis megközelíti az embert, ahová maga az Isten leszáll. (vö. Sinai hegy, Illés tanúságtételének hegye: a Karmel vagy a Tábor hegy). A hegy első jellemző vonása a szilárdsága. A relativizálás bizonytalanságában, a libertariánus világ dekadenciájában micsoda elemi erővel hat a bibliai felhívás: "Rajta, menjünk fel az Úr hegyére ... hogy tanítson meg útjaira, és így ösvényein járhassunk..." (Iz. 2, 2). Így lesz az a szilárdságáról tanúskodó hegy a békére szólító kihívás. Hogy a kardokat olvasszák be ekevassá, a lándzsákat sarlókká. A béke csak az igazságra: az igazságosságra, a szeretetre és a szabadságra, tehát az élet, a kultúra és a hit tartópilléreire épülhet. "Nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanul többé hadviselést. Jákob háza, gyertek, járjunk az Úr világosságában"!
A Katolikus Nevelés Kongregációjának 1977-ben kiadott írása: A katolikus iskola címmel ezt írja a fent említett hegy-szilárd magatartásunk építésére: "A mai társadalomban, amelyet más jellegzetességek között a művelődés pluralizmusa jellemez, az Egyház égető szükségét érzi annak, hogy bizonyítsa a keresztény gondolkodás jelenlétét, hiszen ez a fölfogások és magatartások sokféleségében érvényes kritériumot ad a meg-különböztetéshez: "Ha mindent Jézus Krisztusra vonatkoztatunk, meg tudjuk különböztetni az értékeket, amelyek az embert emberré teszik, a negatív értékekt?l, amelyek az emberi méltóságot lerombolják." Lám, még a pogány kafarnaumi százados is ezt tette, ezért mondta róla az Úr elismerően: "Bizony mondom nektek, ekkora hitet senkinél sem találtam Izraelben.