Forduljunk őszinte imádsággal az Úr Jézus Krisztushoz nagycsütörtök napján is.
Drága Úr Jézus!
Hálát adok neked az engedelmesség áldozatkész példájáért, hogy a legsötétebb órákban sem fordítottál nekem, nekünk, elveszett embereknek hátat, hanem kimondtad: „Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.” (Máté 26,42)
Hálás vagyok, hogy amint akkor Péterért, most értem, értünk is imádkozol, hogy hitünk el ne fogyatkozzon, sőt megerősítesz, hogy másokat is bátoríthassunk (Lukács 22,31–32).
Köszönöm, amikor szembesülök azzal, hogy a lelkem ugyan kész, de a testem erőtlen (Máté 26,41), bár ekkor szomorúan tekintesz rám, mégis kész vagy megbocsátani és helyreállítani. Szemembe nézel és megkérdezed: „Szeretsz-e engem?”, és te „tudod, hogy szeretlek” (János 21,15), de én is tudom, az az igaz szeretet, ahogyan te szeretsz engem (1János 4,9–10).
Bárcsak minél többen ismerhetnék meg személyesen ezt a bűnbocsátó és szabadító szeretetet, hadd legyek ebben munkatársad, Uram!
Köszönöm, hogy te őrzöd a lelkem (Példabeszédek 24,12), és segítesz kimondani szívemből hittel ma is: „legyen meg a te akaratod”!
Ámen.
Kommentáld!