Jn 3, 16-18
Isten elküldte Fiát, hogy üdvözüljön általa a világ.
Ma azt ünnepeljük, - amiről halvány fogalmunk sincs, nem is lehet talán. Mint a kicsi gyerek, aki az óvodában virágot rajzol az anyukája névnapjára. Bár a legszorosabb közösségben él vele, fogalma sincs arról, ki is az ő anyukája, csak azt érzi, hogy nagyon jó vele lenni. Azt sem tudja igazán, mit is jelent a névnap, csak valami ajándékot akar adni, ami tőle telik. Nem is tud "hasznos" ajándékot adni vagy készíteni, csak jelképeset. Mégis, az anyukák meg szokták könnyezni ezeket az ügyetlen rajzocskákat
És többnyire a dolog úgy folytatódik, hogy az édesanya fölkapja és magához szorítja, megöleli a kicsi ajándékozót. Ezzel az ártatlan bátorsággal merjünk ma mi is ünnepelni, megköszönni, hogy vajúdó, zűrzavaros világunkat végtelen szeretettel hordozza valaki. Valaki, akik VALAKIK, - akik közül az egyik nem röstellte fölvenni a mi arcunkat
A mai ünnepet nem lehet megérteni, de lehet nagyon örülni annak, hogy egyáltalán tudjuk, hogy Isten három személy. Bármikor keresztet vetünk ezt a csodát ünnepeljük. Hogyan is csináljuk és mit is mondunk? A homlokunkra tesszük kezünket, és mondjuk AZ ATYA... mert az Atya már az idők kezdete előtt rád gondolt. Téged régen ismer, mert az Ő gondolatában születtünk mindannyian. Most is gondol rád. Életünk minden percében szem előtt tart, mert gyermekei vagyunk, és haza vár. Majd a szívünkre tesszük kezünket, és mondjuk A FIÚ... mert szeret minket, ember lett örökké. Köztünk élt, és mindent megosztott ami a mi sorsunkhoz tartozik. Majd a két vállunkat megérintjük, és mondjuk A SZENTLÉLEK... mintha átölelne minket. Valójában az történik. Így segít, megerősít, vezet, óv, megszentel minket.
És még a végén mondunk valamit: NEVÉBEN. ÁMEN! Milyen jogon mondunk bármit is valaki más nevében, ha nem vagyunk felhatalmazva, vagy megbízva? A kérdés jogos, és éppen a lényeg. Mindent amit csinálunk, mivel meg vagyunk keresztelve, az Isten hatalmával csinálhatjuk. Gyermekei vagyunk, és mi is szem előtt akarjuk tartani az Atyát, rá gondolni... a Fiúra, Jézusra is gondolunk és viszont szeretjük őt, Mi is ott akarunk lenni, ahol Ő van, mert ő a mi keresztény családunk feje. És a Szentlelket befogadjuk, aki segít a jót tenni, hallgatunk szavaira, amelyeket a szívünkben hallhatunk, ha odafigyelünk. Bármikor keresztet vetünk, azt mondjuk igazából, hogy csak így akarunk élni. Mert számunkra ez az élet. Most akkor tegyük meg együtt, lassan, összeszedetten, hálásan... Az Atya...
Kommentáld!