Ezek azok a szentek, akiket megáldott az Úr,
és kegyelmével elhalmozott az üdvözítő Isten,
mert ők az istenkeresők nemzedéke.



A mai liturgiájában azért meg kell emlékeznünk arról a szentről, akinek ma ünnepét tartja az egész nyugati keresztény világ. Helftai Szent Gertrúd szűz és misztikus, amíg tegnap olyan szent asszonyról emlékeztünk meg, aki családban élt, addig ma egy olyanról kell példát vennünk, aki kisgyermek kora óta a szerzetesség nagy családjának tagjaként teljes tisztaságban szolgálta az Urat. Nő létére a középkorban igen komoly teológiai és humanista műveltségre tett szert, amely azért nem volt természetes egy férfiak uralta világban. Amikor azonban egyre gyakrabban látomásai kezdtek lenni, akkor el kezd felhagyni addig igen kedvelt tudományos tevékenységével. Látomásait sokáig eltitkolta mindenki előtt, de aztán 1289 nagycsütörtökje után már beszél róluk, sőt írni is kezd róluk. Jézus Szentséges Szívének igen mély tisztelete, valamint az Oltáriszentség előtti mélységes hódolata rajzolódik ki műveiből. Így mondhatjuk, hogy kiválóan kapcsolódik a mai köznap evangéliumához. Jézus Krisztus tanításának középpontjában mindig az Isten Országáról szóló híradás áll. Nagy távlatokat feltáró ígéretről van-e szó, vagy már ezen a földön bekövetkező valóságról? Szent Gertrúd látomásai miatt nehezen tudott volna e kérdésről hitelesen nyilatkozni. Mi azonban már tudjuk, hogy időtlenséggel, a reménykedés ködével kell számolnunk - ami a hátha és a talán világa? Avagy a krisztusi hit befogadásával az itt-most-nekem e világi fogható biztonsága vár? Az Isten Országának egyik jellemzője, hogy megtapasztalható ugyan, sőt olykor lehet karnyújtásnyira is tőlünk, de végül kézzel még sem lesz fogható. Lehetetlen helyhez, időponthoz, vagy személyekhez kötni. Nem látványos, de legkisebb szikrájának is a hiánya nyilván valóan a bajok gyökere. Mindenhol jelen van, ahol az igazságosság, az öröm és a béke megtalálható. A kaput hozzá mi lelkünk, a mi szívünk nyitja meg bennük való jelenlétének szikrájával. A mindennapi, áldozatos szeretet és alázatos szolgálat képes jelenvalóvá tenni, megnyitni. Nem a nagy dolgokban, de kis ügyekben is - nagy szeretettel, ahogyan azt Szent Gertrúd életében tette. Egyik imájában így vall:
"Istenem, én Istenem, mert te az enyém vagy semmim sem hiányzik. És mert én a tied vagyok, benned, Szabadítómban, dicsekszem mindörökké. Minden szomorúságomban te vidítasz fel ünnepi terített asztaloddal. És hol is volna jó sora az én lelkemnek, hanem te benned, életemnek Istene. Ha ily édes a te dicséretedre való emlékezés, mi lesz majd akkor, Istenem, ha istenséged sugárzásában megjelenik dicsőséged!"

Életútja bővebben:http://www.katolikus.hu/szentek/1116-226.html