Milyen gondolatok, érzések kavarognak bennem most, amikor kezembe veszem ezt a könyvet? Örülök a karácsony előtti heteknek, várom az ünnep varázsát, kisebb-nagyobb meglepetéseit, a forraltbor és a karácsonyi aprósütemények illatát? Lehet, hogy sóhajtok is egyet, mert annyi a feladat: képeslapokat kell küldeni, ajándékokat vásárolni – hogy leszek mindennel készen? Vagy eszembe jutnak csillogó szemű gyermekek, unokák, akik türelmetlenül számolgatják a napokat, és alig várják, hogy megérkezzen a kis Jézus! De az is előfordulhat, hogy nem érdekel az egész, minden sötét körülöttem és bennem, és fogalmam sincs, idén hogyan fogok ünnepelni. Igen, mindez jelen lehet: a varázs, a stressz, az öröm, a szorongás, a kérdések. Az adventi időszak ilyen sokrétű. A szentmisében is találunk utalást erre: a templomban örömteli adventi várakozásról beszélünk, az Evangélium azonban figyelmeztet: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok” (Máté evangéliuma, 24. fejezet, 42. vers). Ez nem hangzik örömteli várakozásnak.

Tulajdonképpen mi az advent? Alfred Delp jezsuita atya, akit a nácik 1945-ben kivégeztek, ezt mondta: „Az advent a megrázkódtatás ideje”. A templomokban ezekben a hetekben a viola szín jelenik meg: a bűnbánat liturgikus színe. Ebből arra következtethetünk, hogy mi viszont az adventből olyasmit csináltunk, aminek semmi köze a „liturgikus” adventhez. Az advent még nem karácsony – nem édes-aranyos. Az advent arra szeretne megtanítani bennünket, hogy legyünk éberek, és újra friss odaadással készüljünk az Úr érkezésére. Az advent még nem a fényesen tündöklő karácsonyfákat jelenti, hanem a sötétben világító gyertyaszál fényét. Az advent az az időszak, amikor növekedhet a vágyakozás – a sikeres életre, és Valakire, aki eljön közénk és elhozza az igazságosságot meg a békét! Adventnek nem sok köze van a télapóhoz, a zsúfolt bevásárlóközpontokhoz, a „Csendes éj” modernizált feldolgozásaihoz és a beszerzendő ajándékok listájához. Nem, nem igazán fontos, hogy a lakás ki legyen takarítva karácsony előtt, a képeslapok és üdvözletek időben megérkezzenek, és mindenkinek írjunk, aki nekünk írt. Nem kell magunkra vennünk ezt a stresszt. Nem kell engednünk, hogy elveszítsük ezeknek a napoknak a varázsát. Nem kell mindent úgy csinálni, mint az előző években, pusztán azért, hogy minden elvárásnak megfeleljünk.

Sokkal fontosabb, hogy advent napjaiban megpróbáljunk tudatosan Isten jelenlétében élni. Így válik lehetővé, hogy Isten valóban eljöjjön. Erre szolgál az adventi készület ideje.

A 2001. szeptember 11-i támadások után az áldozatok hozzátartozóival és a tűzoltókkal foglalkozó lelkipásztor ezt mondta egy prédikációban: „Tudod, mivel lehet megnevettetni a Jóistent? Ha elmeséled neki, mit tervezel holnapra.” – Ez egy vicces kérdés-válasz, de a nevetés az ajkunkra fagy. Hiszen jól tudjuk, hogy a holnapról nem mi rendelkezünk. Bármikor bekövetkezhet egy katasztrófa, a holnapi nap hozhat veszélyt és tragédiát. De ugyanúgy hozhat döntő változást a jó irányába is, elhozhatja a boldog életet. Az Ószövetségben szó esik Isten nagy napjáról („jom hagadol”). Ez az ítélet napja, amellyel véget érnek az emberek megszokott mindennapjai, és egy új kor veszi kezdetét. Ez a nap mégsem rettegett időpont. Ez az a nap, amely minden más naptól különbözik. Innen nézve minden új nap pirkadata annak a nagy napnak a kezdetét is jelentheti. Annak a napnak a reggelét, amely a nagy változást hozza. Mit is mondtál, mit terveztél holnapra?

Megvallom, ez szerintem sem édes-aranyos – hanem radikális. De éppen így adhat esélyt. Számolni kell azzal, hogy Isten eljön! Lehetségesnek kell tartani, hogy valóban eljön, cselekszik, törődik a világával és az emberekkel. Ezért mondhatjuk, hogy az advent a várakozás ideje. A várakozásé, nem az elvárásoké. Hasonlít a két szó, de jelentésüket tekintve világok választják el őket egymástól. Az elvárás azt jelenti, hogy valamit elvárok tőled – és megmondom a konkrét elképzeléseimet, hogy mit tegyél és mit ne tegyél: a fogkrémes tubust a végénél nyomd és ne a közepén, a koszos zoknit ne hagyd a fürdőszobában a földön, előre szólj, ha későn érkezel haza. És jaj neked, ha nem felelsz meg ezeknek az elvárásoknak. Veszekedésre, csúnya szavakra számíthatsz: „Elvárom tőled, hogy...”.

Az elvárás azt jelenti, hogy valaki meg akarja határozni, mi hogyan történjen. Elvárom Istentől, hogy... Elvárom, hogy a karácsony ilyen vagy olyan legyen... És jaj, ha nem így lesz. Egészen más azonban a várakozás jelentése. Például amikor a lány azt mondja a telefonba a barátjának, aki az autópályán dugóba rekedt: „Várlak! Gyere, amint tudsz, bármikor! Várok rád!”

Az advent nem az elvárások ideje, hanem a várakozásé. Gyere, jöhetsz bármikor, bárhogy. Várok rád – terád várok! Az advent alkalom arra, hogy elhagyjuk az elvárásainkat, az ábrándjainkat és az elképzeléseinket, és újból megtanuljunk várakozni. Isten eljön – ez az ígéret. De előfordulhat, hogy Isten egészen más, mint amilyennek elképzelem. Lehetséges, hogy ez a hatalmas, felfoghatatlan Isten gyermekként jön el, istállóban születik, menekülnie kell. Lehetséges...

Isten egészen más – és valószínűleg az érkezése is egészen más lesz ahhoz képest, amit gondolok róla. Arról pedig, hogy mikor érkezik, semmit sem tudunk mondani. Ezért hát ne hagyd magad elkábítani mindazzal, amit mások az adventről és a karácsonyról gondolnak. Nem kell pontosan úgy szervezni és úgy ünnepelni, mint mások. Ne kerítsen hatalmába a „száz legjobb karácsonyi ajándék” listája és a „Jingle Bells”. Legyél erős, engedd meg, hogy a te advented és karácsonyod más legyen. Legyél éber, keresd a jeleket, figyelj Isten érkezésére. Először csak egyetlen gyertyát gyújts meg, ne mindjárt az egész karácsonyfát! Adj esélyt Istennek. És ezzel adsz esélyt magadnak is...

Így már meg is érkeztünk az adventbe. Ez az az idő, amikor az „egészen más” lehetővé válik. Ezért hát: legyetek éberek – hogy ne süllyedjünk bele panaszosan abba, hogy „ezt mindig is így csináltuk”. Meg hogy tudjunk várakozni, és ne hagyjuk, hogy az elvárásaink fogva tartsanak bennünket. Az Úr érkezésére várakozzunk, elvárások nélkül. Ez az advent.

Forrás: Andrea Schwarz - Betlehemi láng