Jezsuita lelkivezetőimtől tanultam, hogy amikor a lelkem működésének folyamatát elemzem, nem az az első kérdés, hogy tudok-e imádkozni, hanem az, hogy tudok-e aludni, pihenek-e eleget?
Ha a hét elején fáradtabb vagyok, mint az azt megelőző hétvégén voltam, akkor valami nincs rendben velem. Akkor talán nem a nagy REND szerint rendezem életem. Isten ugyanis mindig rendet teremt a rendetlenségből. Szervezetem működése is ezt igazolja: belégzés és kilégzés, alvás és ébrenlét, imádság és munka, beszélgetés és csend, visszavonulás és kommunikáció, étkezés és emésztés harmonikus egyensúlyt alkotnak, és az ehhez való alkalmazkodás a titka annak, hogy eszerint alakítsam életem.
Amikor felborul a rendem és a munkát nem pihenés követi, hanem újabb munka, akkor minden felborul: felborul az én kis világom, s ezzel lelkem nyugalma, ami aztán kihat környezetemre, és a sok kis nyugtalan ember rohanása egy hatalmas nyugtalanságot eredményez, ami már elég jól érezhető világunkban.
Mi a megoldás? Márk evangéliumában megadja az Úr a választ: „gyertek egy magányos helyre, és pihenjetek egy kicsit” (Mk 6, 31).
Az Úrral való pihenés az első lépés életem rendjének visszaszerzésére.
Én kivel szoktam pihenni? Egyáltalán pihenek eleget?
Áldott Hetet!
Szerző:Sajgó Balázs
Kommentáld!