Hát nem az én drága fiam Efraim? Hát nem az én kedves gyermekem? Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr. (Jer 31,20)

[A fiú] még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. (Lk 15,20b)

Olvasmányok: Jn 18,33–38 és 1Tim 5,17–25

Lelki útravaló a mai napra

„Oly távol vagy tőlem, és mégis közel…” – Sokan hallgattuk ezt a Bródy János által írt dalt, ami rátapint valami nagyon valóságosra. Ki van közel hozzám, és ki távol? Sokan a szeretteiktől való távolságot élik meg ma az életükben, mégis beszélgetnek. Szinte mindent tudnak egymásról, mert a szeretet őszinte, és vágyik a beszélgetésre. Van, aki pedig közel van a családtagjához testileg, de lelkileg nagyon messze, mert van olyan szó, tett, amit sajnos nem tud megbocsátani. Megszámlálhatatlanul sokszor imádkoztuk már a Miatyánkot. De kérdés, megtörtént-e a megbocsátás.

Követendő, amit az apa tesz tékozló fiával. Az új kezdethez nélkülözhetetlen, hogy elinduljak a házastárs, a testvér, a kolléga vagy a másként gondolkodó ember felé. Sőt mi lenne, ha annyira vágyódnánk a megbocsátásra, hogy futnánk? Hiszen megbocsátás után adatik a lelki békesség, az örömteli kapcsolat. Ekkor nem folytatódik az, ami megszakadt, hanem teljesen új élet kezdődik. Hiszen minden ember erre vágyódik. Milyen sokan élnek fantasztikus távolságban egymástól!

Mi élhetünk közel, sőt nagyon közel, úgy, ahogy az atya tette. Ő borult a fia nyakába. Lélekben eggyé váltak. Vége lett a múltnak, és valami egészen új kezdődött el. Tanítással teli volt a régi, megbocsátással teli a találkozás pillanata, és szeretettel teljes az új, közös élet.

Légy bátor a megbocsátásban!

Uram! Köszönöm, hogy te gazdag vagy a megbocsátásban.
Áldalak téged, hogy ennyire szeretsz. Mindig megadod az új élet, gondolat, tett lehetőségét. Kérlek, engem is formálj ilyen emberré! Szeretnék ebben is tanítványod lenni.
Kezdd mindezt bennem és általam. Ámen.

Szerző: Tóth Melinda Anna