Ti,akik szeretitek az Urat, gyűlöljétek a gonoszságot! (Zsolt 97,10a)
Az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus… (Ef 4,15)
Mennybemenetel ünnepe
Olvasmányok: Lk 24,(44–49)50–53 és ApCsel 1,3–11
Lekció: Mk 16,14–20
1Kir 8,22–28
Igehirdetési ige: Jel 1,7–8
Lelki útravaló a mai napra
Erzsike, aki a helyi pszichiátriai otthon lakója, alig-alig szólal
meg. Mintha nem is venne tudomást a világról, hosszú léptekkel és merev
tekintettel rója napról napra ugyanazokat a köröket. Az intézet
áhítataira el-eljárogat, de mindig van a tekintetében valami fölényes
csillogás, ami arról árulkodik, hogy az ott elhangzó dolgokat ő sokkal
jobban tudja… Mindentudó pillantása és mosolytalan arca egy
szempillantás alatt megváltozott, amikor az egyik áhítat témája a
szeretet volt. Erzsike szinte felragyogott, és örömmel kiabálta: „Írja,
írja le ezt nekem! Írjon sokat a szeretetről! Kérem!” Azóta minden
pénteken áhítat után lekísér az irodába, és sugárzó arccal várja az egy
mondatot, amit papírra vetek neki a szeretetről.
Kedves Olvasó! Velem együtt minden bizonnyal ön is hallott és
olvasott szebbnél szebb mondatokat a szeretetről. Olyanokat is, mint ez a
mai ige: „…növekedjünk fel szeretetben…!” Az ilyen szavak néha elemi
erővel hatnak, de van, hogy szinte észrevétlenül suhannak el mellettünk –
miközben mi is rójuk napról napra szinte ugyanazokat a köröket.
Kívánom, hogy az a Lélek – ami Erzsike közönyös arcát péntekenként
mosolygóssá és fényessé varázsolja – változtassa és tegye jobbá,
sugárzóbbá, ragyogóbbá a mi életünket is, és segítsen meg minket, hogy a
szeretetben újra és újra növekedni tudjunk!
*
A szerető, jóságos és türelmes Isten áldja meg életünket, tegye
újra és újra ragyogóvá tekintetünket, és adja meg nekünk, hogy növekedni
tudjunk a szeretetben. Ámen.
Szerző: Heinrichs Eszter
Kommentáld!