„Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! Házasodjatok, szülessenek fiaitok és leányaitok! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok férjhez leányaitokat! Szüljenek azok fiúkat és lányokat! Szaporodjatok azon a helyen, és ne fogyjatok! Fáradozzatok annak a városnak a jólétén, ahová fogságba vitettelek titeket, és imádkozzatok érte az ÚRhoz, mert annak a jólététől függ a ti jólétetek is!" (Jeremiás 29:5-7)

A hozzáállásunk, a tetteink nagyon is beszédesek egy-egy élethelyzetben. Láttál már elkeseredett embert? Olyat, aki úgy hitte, nincs remény élete jobbra fordulásában. Hogy viselkedett? Valószínűleg a szavain átütött a remény hiánya. Bosszankodott, panaszkodott, siránkozott, indulatos volt. A tettei? Azok leginkább hiányoztak. Minek tegyek bármit, ha már nincs remény?! Minek fáradozzak, ha úgysem ér semmit?! Ezzel az indulattal és lelkülettel próbálta csinálni leginkább a semmit. Izrael népe is így volt vele. Amikor bekövetkezett a babiloni fogság, azt remélték, hogy úgyis hamar hazatérünk. Reménykedtek, hogy rövid ideig tart a nyomorúságuk. Amikor pedig teltek az évek, már nem a reményük, hanem az elkeseredésük növekedett. Kellett nekik a biztató szó. Jött is. Az Úrtól, aki prófétáján keresztül üzent övéinek. Jeremiás próféta papírra veti Isten rábízott üzenetét és eljuttatja azt a Babilonban fogolyként élő zsidók számára. Benne van ebben a levélben, hogy a fogság 70 évig tart majd. De erről már a fogságba kerülés előtt is tudott a nép. Csak nem hitt a prófétának, nem hitt az Úrnak az ő népe.  Vajon hányszor nem hisz az Úrnak az ő mai népe? Hányszor értjük az Úr Igéjének figyelmeztetését és mégis könnyelműek vagyunk: nem történhet az meg velünk! Szeretnénk mi, ha Isten Igéje csak vigasztalna, bátorítana, ígéretekről, áldásokról szólna. De bizony szól az intésről, feddésről is. Meghalljuk-e? Komolyan vesszük-e? És ha nem, még nekünk áll feljebb? Furcsák vagyunk mi, emberek. Furcsán tudunk mi állni az Úrhoz és a nekünk szóló kijelentéseihez is. Nem egyformán érdekelnek nekünk szóló üzenetei és nem is egyformán vesszük ezeket komolyan. Pedig következménye van egyiknek is, másiknak is… (Katona Béla) A nap gondolata:

A világ rajtad, rajtam ma egyet keres, hogy az Ige benned, bennem testté lehessen. Gyakorlati életté, igazi szeretetté, odaadássá, áldássá.