2010. március 30. - Nagykedd

  Az  utolsó   vacsorán  Jézus   mélyen   megrendült  lelkében,   és   újból
  kijelentette: "Bizony, bizony, mondom nektek, egy közületek elárul engem."
  Erre a tanítványok tanácstalanul egymásra  néztek, mert nem tudták,  kiről
  mondta ezt. A tanítványok közül az egyik, akit Jézus szeretett, a  vacsora
  alatt Jézus  mellett ült.  Simon Péter  intett neki:  "Kérdezd meg,  kiről
  beszél!" Ő  Jézushoz fordult,  és megkérdezte:  "Uram, ki  az?" Jézus  így
  felelt: "Az, akinek a bemártott falatot adom." Ezzel bemártotta a  falatot
  (a tálba)  és  karióti Júdásnak,  Simon  fiának nyújtotta.  A  falat  után
  mindjárt belészállt  a  sátán.  Jézus ennyit  mondott  neki:  "Amit  tenni
  akarsz, tedd  meg mielőbb!"  Az asztalnál  ülők közül  senki sem  értette,
  miért mondta ezt  neki Jézus. Egyesek  azt hitték, hogy  - mivel  Júdásnál
  volt a  pénz  -  Jézus  megbízta: "Vedd  meg,  amire  szükségünk  lesz  az
  ünnepen!" Mások pedig (azt gondolták), hogy adjon valamit a  szegényeknek.
  Miután Júdás átvette a falatot, azonnal kiment. Éjszaka volt.
  Júdás távozása után Jézus ezeket  mondta: "Most dicsőült meg az  Emberfia,
  és az Isten is megdicsőült benne. Ha pedig az Isten megdicsőült benne,  az
  Isten is meg  fogja őt  dicsőíteni önmagában,  sőt hamarosan  megdicsőíti.
  Gyermekeim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok engem,  de
  amint a zsidóknak megmondottam, most nektek is megmondom: ahová én megyek,
  oda ti nem  jöhettek." Erre  Simon Péter megkérdezte:  "Uram, hová  mégy?"
  Jézus így válaszolt:  "Ahová én  megyek, oda  most nem  jöhetsz velem,  de
  később  követni  fogsz."  Péter   azonban  erősködött:  "Uram,  miért   ne
  követhetnélek most? Az életemet is odaadom érted." Jézus ezt felelte neki;
  "Életedet  adod  értem?  Bizony,  bizony,  mondom  neked,  mire  a   kakas
  megszólal, háromszor tagadsz meg engem."
  Jn 13,21-33. 36-38

  Elmélkedés:

  Jézus mélyen  megrendült  lelkében  -  olvassuk  a  mai  evangéliumban.  E
  megrendülés oka  nem  egyszerűen  csak  az  árulás,  hanem  az,  hogy  egy
  tanítványa  árulja  el  őt.  Tehát  egy  olyan  személy,  akit   meghívott
  követésére, s aki  a többiekkel  együtt halotta a  szeretet tanítását.  Az
  áruló  ugyanúgy   megismerhette   Jézust   és   küldetését,   mint   többi
  tanítvány-társa, de ő mégsem értette  meg a Mester életművét. Szíve  talán
  mindvégig zárva maradt az isteni tanítás előtt, s csak az emberi önzés  és
  haszonszerzés irányította gondolatait.  Az árulás ugyanis  nem csupán  egy
  adott pillanat  döntése,  helytelen  választása, hanem  hosszú  idő  alatt
  érlelődő rossz  gondolatok  következménye,  végpontja.  Soha  ne  engedjem
  növekedni szívemben a rssz gondolatokat és szándékokat!
  (c) Horváth István Sándor

  Imádság:

  Imádunk téged,  Jézus Krisztus!  Letérdelünk előtted.  Nem találunk  olyan
  szavakat vagy gesztusokat, mellyel kifejezhetnénk azt a hódolatot, mellyel
  a te  kereszted  eltölt  bennünket, mellyel  a  megváltás  ajándéka  átjár
  minket, melyet  te  az  egész  emberiségnek, az  egynek  és  a  sokaságnak
  egyaránt elhoztál azzal, hogy teljesen és feltétel nélkül alávetetted a te
  akaratodat az Atya akaratának.