„Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem.”
János evangéliuma 17. fejezet. 4, vers
Mi jut eszedbe elsőként, ha meghallod a felhívást, hogy dicsőítsd Istent? Én valószínűleg éneklésre, zenélésre gondolnék először, vagy hálaadó, dicsőítő imádságra, esetleg egy dicsőítő vers szavalására.
Jézus szavai azonban másra irányítják a figyelmemet. A hűségesen, becsületesen, jól elvégzett munkára. A szelíd, kedves, tapintatos magatartásra. A szükségben levők szolgálatára.
Azt hiszem, gyakrabban kellene arra gondolnunk, hogy életünk bármely tette dicsőítheti Istent, ösztönözhet másokat arra, hogy elismerjék őt. Nem véletlenül mondja az Ige: „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” 1Korinthus 10.31 Sokszor talán csüggedünk amiatt, hogy nem látjuk hasznosnak az életünket az evangélium szempontjából. Pedig egy finom, egészséges ételnek, amelyet jó szívvel, szeretettel készítettek, vagy egy készségesen elvégzett adminisztratív feladatnak sokkal több köze van a kereszténységhez, mint gondolnánk. Életvitelünk, lelkületünk, szavaink – bár lehet, hogy nem látványosan, de – mind hatással vannak a környezetünkre. Érdemes átgondolni hát a befolyást, amely öntudatlanul is körülvesz bennünket!
Dicsőítsd hát Istent életeddel, feladataid hűséges elvégzésével a mai napon!
Legyen áldott a napod!
Kommentáld!