Ebben a hónapban különösen is imádkozunk a szerzetes nővérekért, és a megszentelt élet más formáját élő nőkért. Mi lenne az Egyházzal, ha ők nem lennének?
Az Egyházat nem lehet értelmezni nélkülük.
Minden megszentelt életet élő nőt arra bátorítok, hogy különböztesse meg, és válassza azt a jót, ami leginkább megfelel a küldetésüknek ebben a világban, ahol oly sok a kihívás.
Arra buzdítom őket, hogy folytassák munkájukat a szegények között, a társadalom peremén élőkkel, mindazokkal, akik az emberkereskedelem áldozatai.
Nagyon kérem őket, hogy rájuk különösen is figyeljenek.
Imádkozzunk azért, hogy a szeretet szépségét, és Isten együttérzését hitoktatóként, teológusként, lelki kísérőként is jelenvalóvá tudják tenni.
Arra hívom őket, hogy lépjenek fel, álljanak ki önmagukért, amikor igazságtalanul bánnak velük, akár az Egyházon belül is.
Álljanak ki önmagukért, amikor a szolgálatuk, ami oly nagyszerű, szolgasággá zsugorodik.
Ezért időnként az egyház emberei felelősek.
Ne veszítsék el a bátorságukat! Apostoli munkájukon keresztül fáradhatatlanul mutassák meg Isten jóságát! Különösen megszentelt életük tanúságtételével.
Imádkozzunk ezekért a megszentelt életet élő nőkért, és köszönjük meg nekik a küldetésüket és a bátorságukat, azt, ahogy korunk kihívásaira szüntelenül keresik a válaszokat! Találjanak rá ezekre!
Köszönöm, azt, akik vagytok, azt, amit tesztek, és azt, ahogy teszitek!
Kommentáld!