Vianney Szent János gondolatai a szenvedésről
Tíz vigasztaló idézet a szent ars-i plébánostól.
Eger Vörös keresztje
Ha betegségünkben a gyógyulás Isten dicsőségét és lelkünk javát szolgálja, akkor az Úr – aki földi életében oly sokakat meggyógyított – bizonyosan meggyógyít. Ha viszont a betegség válik inkább javunkra, akkor erőt ad a szenvedéshez.
(Szentbeszéd a reményről)
A mindenható Isten nem küld megpróbáltatást vigasztalás nélkül.
(A szenvedésről)
Urunkat soha nem pompában, élvezetben, fényűzésben találod meg, hanem az alázatosságban és a megaláztatásban.
(A szenvedésről)
Sok keresztet kaptam, szinte többet, mint amennyit hordozni bírtam! Kérni kezdtem, hogy meg tudjam szeretni a kereszteket – és boldog lettem.
(A szenvedésről)
Csodálkoztok, miért engedi Isten, aki maga a jóság, hogy szenvedjünk… De mit gondolnátok az orvosról, aki elveszíti betegét, mert nem merte megadni neki a kellemetlen, de szükséges kezelést?
(Szentbeszéd a szenvedésekről)
Püspökünk mondta, hogy reggelenként ajánljuk fel áldozatként mindazt, amit a nap folyamán el kell szenvednünk; s ha Isten nem küld szenvedést, áldozatunk érdeme akkor is megmarad.
(A szenvedésről)
Amikor szenvedünk, panaszkodunk. Pedig sokkal több okunk volna panaszkodni, amikor nem szenvedünk, hiszen semmi más nem tesz annyira hasonlóvá Urunkhoz, mint amikor keresztjét hordozzuk.
(Az ars-i plébános és az emberek okozta szenvedései)
Mekkora biztatás rejlik a feszületben! Kinek tűnne nehéznek a kitartás, ha arra az Istenre tekint, aki soha nem parancsol nekünk olyat, amit ő maga előbb meg ne tett volna?
(Katekizmus az otthoni életről)
Ó Istenem! Ha oly kevesen vannak, akik a keresztet hordozzák, akkor csak kevesen lesznek, akik téged imádjanak az örökkévalóságban.
(Szentbeszéd a keresztről)
Minden nehézség, kísértés, betegség és megaláztatás édessé és könnyen elviselhetővé válik, ha Urunkkal együtt viseled.
(A szenvedésről)
Kommentáld!