BOLDOG IV. KÁROLY, az utolsó magyar király
* Persenbeug, Alsó-Ausztria, 1887. augusztus 27. † Madeira szigete, 1922. április 1.

Mélyen vallásos neveléssel belé oltották az uralkodói hivatástudatot. Mint ember és mint uralkodó mintaszerű katolikus volt, vallási kötelességeit mindig példaadó buzgósággal végezte. Példás családi életet élt feleségével, aki az 1918. évi összeomlás után is zokszó nélkül osztozott férje sorsában.
A király sok jóakaratot és őszinte békevágyat vitt a trónra, de a leromlott közviszonyok közepette győzedelmeskedni nem tudott, jóakaratú kísérletei sorra kudarcot vallottak. Szerencsétlen sorsú államférfi volt, akinek kétéves uralkodása háborúban telt. Minden törekvésében az a kettős cél vezette, hogy egyrészt a világháborút minél előbb békés befejezéshez juttassa, másrészt itthon megelőzze a forradalmat.
Károly nem mondott le a trónról, csupán önként elhagyta országát, távolból nézte hazájának szenvedését. Vissza akart térni a nyomorúságba, 1921-ben kétszer is megkísérelte magyarországi uralmának helyreállítását, sikertelenül. Ez a mélyen vallásos ember hitt abban, hogy Isten arra választotta ki, hogy uralkodóként szolgálja népét, s mivel hivatására fölesküdött, Istennel és önmagával kerülhet szembe, ha elveit feladja. Viszont azt is meg kellett tapasztalnia, hogy szolgálataira egyik országban sem tartanak igényt, persona non grata lett hazájában.
Visszatérve a madeirai történésekhez, IV. Károly állapota egyre romlott, lesoványodott és erősen őszülni kezdett, szegényes életkörülményeihez immár lelki kimerültség is társult. A királyi párhoz és gyermekeikhez egy idő után a korábbi ausztriai személyzetük négy tagja, valamint egy magyar pap, Zsámboki tisztelendő is csatlakozott. Betegsége idején XI. Pius pápa a funchali püspök közvetítésével megáldotta. 1922. április 1-jén ízületi bénulást tapasztaltak nála és ájulási rohamok érték. Utoljára még megáldoztatták, majd déli negyed egy körül visszaadta lelkét teremtőjének. Haláltusája idején felesége segítő karjaira támaszkodott!
Temetése április 5-én a Szűz Máriáról elnevezett Nossa Senhora do Monte templomban volt, ahol a király életének utolsó időszakában ministrált.
Halála után pár hét múlva megszületett a nyolcadik gyermek, Erzsébet. Zita királyné baszk földön kísérelte meg, hogy gyermekeinek az igazi otthon helyett egy újat teremtsen, ami kitartással, végtelen hittel, Istenbe vetett bitalommal sikerült. Amiért férjének boldoggá avatási ügyében tevékenykedett, az nyolc évtized elteltével valósággá vált, az ezer éves Magyar Királyság utolsó koronás fője 2004-ben az oltárra került.Boldoggá avatott utolsó magyar király Emléknapja október 21.