ÖNFELAJÁNLÁS MÁRIA SZEPLŐTELEN SZÍVÉNEK
Szerzetesek és hívek számára, akik csatlakoztak Mária Mozgalmához

Fatimai Szűz Mária, Irgalmasság Anyja, Ég és Föld Királynője, Bűnösök Menedéke! Mi, akik csatlakoztunk Mozgalmadhoz, ma különösképpen felajánljuk magunkat Szeplőtelen Szívednek. E felajánlás által Veled és Általad meg akarunk felelni minden kötelezettségünknek, amelyet keresztségünk révén magunkra vállaltunk. Továbbá megígérjük, hogy bensőleg megváltozunk, és felhagyunk minden rendetlen ragaszkodással, ami magunkhoz, vagy a világgal való könnyű megalkuváshoz köt, hogy Hozzád hasonlóan mindig készen legyünk mindenben megtenni az Atya akaratát. Rád, irgalmas Édesanyánkra bízzuk keresztény életünket és hivatásunkat, hogy rendelkezzél vele üdvös terveid szerint ebben a döntő órában, amely a világra nehezedik. Megígérjük, hogy kívánságod szerint fogunk élni, főleg abban, ami a megújult imaéletet, önmegtagadást, a szentmiseáldozatban való buzgó részvételt, az apostolkodást, a rózsafüzér napi elimádkozását, az Evangélium szerinti szigorú életmódot illeti, s jó példát adunk mindenkinek Isten törvényeinek megtartására és keresztény erényeknek, főképpen pedig a tisztaságnak gyakorlására. Továbbá megígérjük, hogy egyesülni akarunk a Szentatyával, a Főpapokkal és a Papjainkkal, hogy így védőbástya legyünk a széthúzás mozgalma ellen, amely a Tanítótekintély ellen támad, és alapjaiban fenyegeti az Egyházat. Védelmed alatt apostolai kívánunk lenni ennek a nagyon szükséges ima- és szeretet egységnek a Pápáért, akire kérjük különleges védelmedet. Végül megígérjük, hogy a lelkeket, akikkel kapcsolatba kerülünk, amennyire csak tudjuk, elvezetjük megújult tiszteletedhez. Tudjuk, hogy az istentagadás a hívők nagy részében a hit hajótörését idézte elő. Isten szent templomába behatolt a megszentségtelenítés. A gonoszság és a bűn áradata elárasztotta a világot. Bizalommal rád emeljük szemünket, Jézus Anyja és a mi irgalmas és hatalmas Anyánk. Ma ismét kérünk téged minden gyermeked üdvösségéért, irgalmas, szerető, édes Szűz Mária. Ámen

Válasz

"Mit kíván tőlem?", szólította meg Lucia az Istenanyát.

"Azt szeretném neked mondani, hogy épüljön itt egy kápolna a tiszteletemre. Én a Rózsafüzérről nevezett Szűzanya vagyok. Továbbra is imádkozzák naponta a rózsafüzért. A háborúnak vége lesz, és a katonák rövidesen hazatérnek."

"Sok mindent szerettem volna kérni Öntől: vajon meggyógyítana néhány beteget és megtérítene néhány bűnöst?", kérdezte Lucia.

"Néhányat igen, másokat nem. De mindenkinek meg kell javulnia, és kérnie kell bűneinek bocsánatát."

Lucia itt megjegyzi, hogy az Istenanya "szomorú kifejezéssel" mondta:

"Ne bántsák meg többé az Urat, a mi Istenünket, akit már olyan nagyon megbántottak."

Az "asszony" megmondta nevét: A Rózsafüzérről nevezett Szűzanya. Eddig mindig csak a gyerekektől kérte, hogy imádkozzák a rózsafüzért, most azonban az összes keresztényt megszólította: "imádkozzák továbbra is naponta a rózsafüzért."

Annak igazolására, hogy mekkora hatalmat akar ennek az imádságnak adni, előre megmondta, hogy a katonák hamarosan haza fognak térni.

Szeretné az ember olykor megkérdezni, miért a rózsafüzért? És akármilyes sok elfogadható érv is szólhat mellette, alapjában azonban az Istenanya titka marad a válasz. Sokkal fontosabbnak tűnik nekem ezen a helyen, hogy utaljunk arra, hogy Jézus anyja és a mi mennyei édesanyánk nyilvánította ki ezt a kívánságot és ígért általa nagy dolgokat. Nem az illik-e egy jólnevelt gyermekhez, hogy teljesítse az édesanya kívánságát akkor is, ha nem tudja annak rejtett okait felderíteni?

Hálából hűségükért távozása előtt az Istenanya újból kinyitotta kezeit, és egy, a Napnál erősebb sugár áradt szét azon a helyen. A gyerekek látták, hogy a szokott módon eltűnik a keleti láthatáron, mialatt a jelenlévők a legnagyobb boldogság és egyúttal kimondhatatlan ijedelem pillanatait, a nagy napcsodát élték át. Sok ember lett hirtelen egészséges; bénák felegyenesedtek és dicsérték Istent, vakok hangosan fejezték ki örömüket afölött, hogy visszanyerték szemük világát, és azok, akik a jelenésekkel - s azokkal együtt a nép hitével - szemben küzdöttek, mellüket verték töredelmesen megtérésük jeléül.

Avelino de Almeida, egy tudósító leírja az "O Século"-ban az események lefolyását, amint a jelenlevők azt átélték. A Covában összegyűlt nép hirtelen egy fénynyalábot látott, ami olyan volt, mint egy napkorong. A csillag matt ezüstlemezre emlékeztetett. Bele lehetett nézni a ' korongba' anélkül, hogy akár a legkevésbé is vakított volna. Nem égetett és nem vakított. Azt mondaná az ember, hogy napfogyatkozás történik. De íme! Egy óriási kiáltás tőr elő, s hallani amint a nézők, akik a közelben állnak kiáltják: "Csoda, csoda! Színjáték, színjáték!" Sápadtan az ijedtségtől, fedetlen fővel, mindenki a kék égre meredt; a tűzgolyó áttörte a fellegeket, s vibráló Napnak látszott. A Nap hirtelen mozgásokat végzett, amilyet eddig még sohasem lehetett látni, teljesen ellentétben minden kozmikus törvénnyel; egyesek száján ki is csúszott a tipikus kifejezés: "Táncol a Nap."

Lucia édesapjától a következő szavak maradtak ránk: "Mindenki az égre emelte a szemét, amikor a Nap egy helyben állt, majd táncolni kezdett. Megállt, hogy újra táncolni kezdjen, míg úgy látszott, hogy egészen kiszakad az égből, és óriási tűzkerék módjára zuhan le ránk. Szörnyű pillanat volt. Sokan azt kiáltották: ' Jaj, mindnyájan meghalunk! Szeretett Asszonyunk, segíts!' Voltak, akik hangosan megvallották bűneiket. A Nap végül megszokott helyén maradt."

Csak amikor elmúlt a jelenség, vették észre az emberek, hogy teljesen átázott ruháik hirtelen szárazak lettek.

A látnokok maguk alig vettek észre valamit abból, ami körülöttük történt. Még a láthatáron eltűnő fényár után néztek, amikor hirtelen további látomásokban volt részük. Lucia nagyon egyszerű, szerény szavakkal írja le, mint egy feledhetetlen, megkapó élményt, és megjegyzi hozzá, ahhoz, hogy mindent helyesen írjon le, nem találna megfelelő emberi szavakat.

"Miután Szeretett Asszonyunk az égbolt végtelen távolságában eltűnt, láttuk a Nap mellett Szent Józsefet a gyermek Jézussal és Szeretett Asszonyunkat fehér ruhában, kék palásttal. Úgy tűnt, hogy Szent József a gyermek Jézussal kereszt alakú kézmozdulattal megáldja a világot. Röviddel azután eltűnt a jelenés."

Az Istenanya már a szeptemberi jelenésnél jelezte, hogy októberben nem egyedül fog jönni. Elsőként Lucia Szent Józsefet látta, amint megáldja a világot. Ezt mint arra való utalást értékelhetjük, hogy a család az éppen beköszöntött évszázadban súlyos megpróbáltatásoknak lesz kitéve. Fatima itt utat mutat, hogyan tudnak a családok kilábalni a válságból: az alázatos szerénység, mellyel Szent József annak idején Isten akaratát komoly tanulmányozások folytatása nélkül teljesítette, közelebbről megnézve pontosan az ellenpólusa annak a családképnek, melynek értelmében mindenki csak a saját szabadságára, saját elérendő céljaira, eszményeire hivatkozik, és gyakran lesznek házastárs és gyerekek veszekedés, viszály és válás áldozatai. Szent Józsefnek van mit mondania mai világunknak éppen a családra vonatkozóan!

"Aztán láttuk a mi Urunkat és Szeretett Asszonyunkat - folytatja Lucia a beszámolójában. - Az volt a benyomásom, a Fájdalmas Szűzanya volt. Úgy tűnt, a mi Urunk ugyanúgy áldja meg a világot, mint Szent József. Ez a jelenés eltűnt, és azt hiszem, hogy még láttam a Kármelhegyi Szűzanyát is."

Lucia nagy vágya, hogy egyszer karmelita legyen, vajon ebből a látomásból fakad? Itt feltételezzük, hogy az olvasó tájékozott a karmelita skapuláré áldásait illetően, hisz az utóbbi évtizedekben éppen Lucia nővér volt az, minden kínálkozó alkalommal kolostori magányából nyomatékosan emlékeztette a lelkipásztorokat arra, hogy buzdítsák a híveket a karmelita skapuláré viselésére.

A második látomás után kihallgatta őket a plébános. Ő nem hitt a látomásokban, de ismerte a gyermekek őszinteségét, s azért nem merte őket hazugnak nevezni. Abban hitt, hogy az egész az ördögtől jöhet. Ettől kezdve Luciának nagy lelkifurdalásai voltak és kételkedni kezdett. Júl. 13-ára virradó éjszaka látta az ördögöt, lángokkal körülvéve, aki kinevette őt mondván, hogy rászedte őt a csalásra. Reggel Lucia nem akart a Covába menni. De ahogy közeledett a déli óra, egyre nagyobb vágy kelt benne, hogy elmenjen, mintha láthatatlan erő húzta volna. Elfutott Franciscohoz és Jacintához és kimentek a Covába...

Forrás: © Romániai Fatima-Világapostolátus, RO - 445100, CAREI / Nagykároly/, Str. Mihai Viteazul Nr.22

Válasz