Évközi idő, C év, évközi idő 21. vasárnapja
Fülöp Ákos 2016
Bejutni a szűk kapun
Mindannyian vágyunk – legalább a szívünk mélyén – az üdvösségre. Próbálunk tenni érte, de sejtjük, tudjuk, ajándékba kapjuk, megérdemelni nem tudjuk.
Jézustól azt kérdezik, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek. Nem kapunk pontos választ, mert az üdvösség nem létszám kérdése. Nem lesz helyhiány az Isten országában. Ez egyrészt biztat, rajtam kívülálló ok nem akadályozhat a bejutásban. De el is kényelmesíthet, ha azt gondolom, nem kell tennem semmit, mert automatikusan ott a helyem.
Mi a legkevesebb, amit tehetek az üdvösségemért?
- Ott vagyok a vasárnapi Szentmisén. Megállás, feltöltődés, de önmagában kevés. Ha csak a magam „hasznát” keresem, ha nem látszik meg rajtam a kapott kegyelem, akkor az olyan, mint amikor az autónak jár a motorja, de nem halad sehova.
- Naponta imádkozom. Minőségi időt adok Istennek, vagy csak a maradék időmben fordulok hozzá?
- Kapcsolatom van a másik emberrel. Mai környezetünk nagy kísértése, hogy csak magammal foglalkozzam, hogy egyedül járjam utamat. Az üdvösség útja egyedül nem járható végig!
- Úton vagyok, használom az Isten kegyelmét, a lehetőségeimet. Mindezzel segítem a mellettem élő embert, együtt járhatunk, egymást segíthetjük az úton.
Eljön a pillanat, amikor bezárul a kapu. Földi életem az az időszak, amikor tehetek valamit a magam és a másik ember üdvösségéért. Tudatosítanom kell, hogy a földi élet véges. Nem tudjátok sem a napot, sem az órát, hallhatjuk az evangélium szavát. Ha végzem a feladatomat, ha komolyan veszem hitemet, ha minden tőlem telhetőt megteszek, akkor a hála szavával, az imádság szavával zárhatom majd le életem útját.
Kommentáld!