A Gyermek Jézus bemutatása
2020. február 2.
Urunk Bemutatása a templomban – Gyertyaszentelő Boldogasszony
A megszentelt élet napja

Lk 2,22-40
Amikor elteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, ahogy az Úr törvényében elő volt írva: az anyaméhet megnyitó minden elsőszülött fiú az Úr szentjének hívatik, s az áldozatot is be akarták mutatni, ahogy az Úr törvénye előírta: egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
Íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon nevű igaz és istenfélő ember. Várta Izrael vigaszát, és a Szentlélek volt rajta. Kinyilatkoztatást kapott a Szentlélektől, hogy addig nem hal meg, amíg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek indítására a templomba ment. Amikor a szülők a gyermek Jézust bevitték, hogy a törvény előírásának eleget tegyenek, karjába vette és áldotta az Istent ezekkel a szavakkal: "Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek." Apja és anyja csodálkoztak azon, amit fiukról mondott. Simeon megáldotta őket, és így szólt anyjához, Máriához: "Íme, ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak - a te lelkedet is tőr járja át -, hogy kiderüljenek sok szív titkos gondolatai."

Volt egy Áser törzséből való, Anna nevű prófétaasszony, Fánuel leánya, aki már igen öreg volt. Hét évig élt férjével lánysága után, aztán özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. Ebben az órában is odajött, dicsőítette az Istent, és beszélt róla mindenkinek, aki csak várta Jeruzsálem megváltását.
Miután így eleget tettek az Úr törvényének, lementek galileai városukba, Názáretbe. A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.

Bevezető ima: Uram, nyisd meg szívemet, hogy eláradjon bennem szívedből Szentlelked ereje. Szeretném lelkesen hordozni, mint a szívemből kiáradó fényt családomra, barátaimra és minden gyenge és üres szívű emberre. Szereteted tüze által akarom megmutatni mindenkinek, hogy Te vagy az igazi fény, dicsőség és ragyogás. Bárcsak betöltene engem az irántad való tökéletes szeretet!

Kérés: Uram, segíts, hogy megértsem keresztségem igazi értelmét, amikor elmélkedem arról, ahogyan megszentelődtél a templomban és a keresztfán.

1. Miért ajánlják fel Istennek azt, Aki már az Övé? Elmélkedjünk erről a jelenetről Isten szemszögéből. A Fiú, most, mint történeti személy, először lép be a templomba. A Fiú belép Atyja házába. A tökéletes Bárány, aki fenségesebb minden szentélynél, megengedi, hogy felajánlják itt, az ember építette helyen, amelyet azoknak a jeleknek az emlékére emeltek, amelyek a rá való várakozásról szólnak. Az Igazi Bárány megérkezett a felajánlás helyére. A templom elsősorban az áldozat helye Isten jóindulatának elnyeréséért. A jámborság helye, hogy megszabaduljanak a bűn örökségétől, az imádság helye, hogy méltó tiszteletet és dicséretet fejezzenek ki az egy igaz Isten előtt. És itt, és ma, Mária karjában jön az egyetlen méltó áldozat, mert nélküle nincs értelme semmilyen áldozatnak, akár szent rítusról, akár személyes életünkről van szó.

2. Mária teljes önfeláldozásának megújítása. Most elmélkedjünk a jelenetről a Szűzanya szíve szerint. Az egyszerű felszentelési szertartás szerint a Fiú elismeri, hogy az Atyához tartozik, de ezt az elismerést a Szűzanya közvetíti azzal, hogy betartja a rituális előírásokat. De mégis, ki lehet ennek a gyermeknek a szószólója? Szólhat bárki is igaz szívvel arról, hogy Ő a lelkekért kíván szenvedni? Mária tiszta és alázatos szíve az Ő szószólója, az önfeláldozás és adakozás nyelvén beszél, amikor az előírt szavakat mondja. „Értük felajánlom magamat.” A világ számára közvetíti Mária azt, amit a Fia közölt vele, aki test a testéből. Mindennapi életünkben a Krisztussal való egység az apró eseményeknek is nagy jelentőséget ad. Kegyelemből egy test vagyunk, ez lehetővé teszi, hogy az Ő nevében küldetésünknek szenteljük magunkat. Cselekedeteink forrása Krisztus élő jelenlétének hatalma, Ő irányítja szívünket és akaratunkat.

3. „Mindent, ami vagyok, mindent, amim van, neked ajánlom fel, Uram.” Most elmélkedjünk Krisztus keresztfán függő testének igazi templomáról, ahol minden megszentelés tökéletessé válik. Krisztus megengedi, hogy kimondjuk az Ő szívéből szóló szavakat. Ha hűségesek vagyunk keresztjéhez, akkor idővel beszédünk is tökéletesebbé válik. A keresztségi fogadalom arról szól, ami Krisztus szívében van, azért, hogy szavai szívembe hatoljanak, hogy kőszív helyett új szívem legyen. Úgy szeretnék szólni, ahogyan Krisztus beszél: tisztán, szegényen, engedelmesen, azon a nyelven, amelyet a Kereszt alakít és hitelesít. Az, hogy meghaltam a bűnnek és önzésnek, elvezet Isten Országa új emberének feltámadásához a Krisztus oldalából kiáradó Szentlélek tüze által.

Beszélgetés Krisztussal: Jézusom, tedd lelkemet templommá, mely méltó arra, hogy belépj hozzám! Szívem falait díszítse a tisztaság, őszinteség és igaz törekvés mindenben, amit mondok és cselekszem. A talaj, amelyen lépsz, hordozza a szerénység és őszinteség pecsétjét, és vezessen el téged teljes szeretetemhez!

Elhatározás: Ma a szentmisében megújítom a Krisztus Szíve iránti személyes odaadásomat, és megemlékezek minden megszentelt életű férfiről és nőről szerte a világon, akik ezen a napon újítják meg szerzetesi fogadalmukat.