Napi evangélium
2010. március 8. – Hétfő
A názáreti zsinagógában Jézus így beszélt a néphez: „Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Námán.” Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek. Felugrottak, kiűzték Jézust a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.
Lk 4,24-30
Elmélkedés:
A názáretiek haragját két dolog válthatta ki Jézus beszédét hallgatva. Egyrészt Jézus fejükre olvasta, hogy ők sem fogadják el Isten küldötteinek, a prófétáknak figyelmeztetését, miként elődeik is elutasították és megölték őket. Másrészt egyértelmű utalást tett arra, hogy az Isten által kínált üdvösség nem csupán a választott népnek szól, hanem a pogány nemzeteknek is. Az elutasítás a könnyebb út, az egyszerűbb lehetőség. De a názáretiek választhattak volna mást is. Ha megszívlelik mindazt, amit Jézustól hallottak, az isteni kegyelem által elindulhattak volna a megbánás útján. A nagyböjti idő számomra is az Isten felé indulás lehetőségét kínálja.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!
Kommentáld!