Szentlecke Sir 51,1–8.
Evangélium Mt 25,1–13.
Testvéreim! Szent Ágnes körülbelül 12 éves lehetett, amikor az utolsó
keresztényüldözésben, 304-ben vagy 305-ben megölték, mert Krisztust szerette. És Róma, a
keresztény Róma, őrzi emlékét, mélységes tisztelettel hajolt meg és hajlik meg ez előtt a
kislány előtt, aki az öregeket megszégyenítő bölcsességről és erőről tett tanúságot.
Benne láthatóvá válik, hogy az ártatlan élet az igazi öregség. Az Egyház nem úgy siratja
őt, hogy „Istenem, íme egy félbetört élet, ... még ki sem virágzott, már letörték ezt a szép
bimbót, ... alig élt ...” – Nem! Ágnes teljes életet élt. Mert odatalált Krisztushoz. Pedig
körülötte Róma még a pogány világbirodalom fővárosa: gazdag, fényes, műveltnek hiszi
magát ... Ez a kislány pedig – a katakombákban – hallja az élet evangéliumát. És mire
nyiladozik az értelme, addigra fölfogja a lényegét, Krisztus szeretetének földöntúli erejét. Az
Úr Krisztusnak pedig úgy tetszett, hogy ezt a gyönge gyermeklányt kiválassza magának, és
ragyogó jelül odaállítsa mindenki elé.
Rómában szokás volt, hogy ha egy nő valamilyen bűnt követett el és elítélték, főleg, ha
halálra ítélték, de a kivégző osztagból egy katona azt mondta: „én elfogadnám feleségnek!” –
odaadták neki. Nem ölték meg, odaadták neki.
Ágnest a hóhérának ajánlották föl, mondván, vidd magaddal, s azután, majd ha nagyobb
lesz, vedd feleségül. És amikor Ágnes ezt hallja, akkor hangzanak el az ajkáról ezek a szavak,
melyeket a szentmiséjében is hallunk: „Én Krisztust szeretem, kinek menyasszonya lettem.
Az ő Anyja szűz, Atyja nem ismer asszonyt. Szívemnek minden szava neki énekel, kinek
szolgálnak az angyalok, szépségét csodálja a Nap és a Hold, és hűségemet egyedül Neki
őrzöm!” – Nem leszek a feleséged. Ölj meg. – És amikor e szavakat mondja, 12 éves!
Mindössze 12 éves!
Kommentáld!