Krisztusban szeretet Testvéreim!

A mai napon egy olyan szent emlékezetét ünnepeljük, amely több, mint ezer évvel ezelőtt akarata ellenére csöppent bele korának viharos forgatagába. A herceglányt 16 évesen férjhez adták Itáliába. Ott azonban férjét hamarosan megmérgezik a hatalmaskodó, rivális nemesek. Adelheid a törvény szerint jogosan uralkodhatott volna, ám egy kegyetlen őrgróf elrabolja javait és őt magát is, kicsit országát pedig bekebelezi. Az ekkor 19 éves özvegynek a fizikai és lelki bántalmazás minden kínját ki kellett állnia, míg nem titkos hívei körmükkel vájt alagúton kiszabadítják Garda várából. El rablóját pedig a megözvegyült német király Ottó, aki mellesleg apja lehetett volna elkergeti a kis királyságból és összeházasodik a kiszabadított özveggyel. Ha e történetet nem támasztanák alá tények, egy nagyon szép mesébe illő legenda lenne. Csakhogy a történetnek és megpróbáltatásoknak nem ez a vége. Adelheid második férje is meghal és legidősebb fia, feleségével elűzik Adeleidot ismét hazájából. A család teljesen széthullik, a rokonok egymás ellen fognak fegyvert. Szent Adelheid a Salzi kolostorba vonult vissza és ott is derült jobblétre. Mindig mindenben Isten útját követte, még akkor is, ha emiatt családjával kellett szembe fordulnia. Mi volt ez az ő életébe, hanem a mai adventi köznap evangéliumában is szereplő kivonulás a pusztába?! Jézus Krisztus is ezt kérdezte: Miért mentek ki a pusztába? Azt már tudjuk, hogy Adelheid miért ment ki a pusztába, azt is tudjuk az elmúlt napok elmélkedéseiből, hogy Keresztelő Szent János miért ment ki. Sőt azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus miért ment ki. De még azt is, ha ószövetségi példát akarunk kiemelni, hogy a választott nép miért menekült ki Egyiptomból az ismeretlen pusztába. De vajon ti miért mentek ki a pusztába? - kérdezi a Mester a tanítványait. Mit akartok ott? Mit rejt nektek a puszta? Jól tudjuk, Testvéreim, hogy ezek a kérdések, amelyeket Jézus Krisztus fel tesz, olyan kérdések, amelyekre nincsen közös, vagy azonos felelet. Mert minden ember más keres, mást vár, és mást talál a pusztában. Mi is pontosan a puszta? Az életünk! Ha Jézus Krisztus és tanítása nélkül élünk, akkor az életünk egy kietlen, sivár pusztaság. Ha vele éljük tanítása szerint mindennapjainkat, akkor ez a puszta, az igazságok, a feleletek mezeje, ahol a helyes utat találhatjuk meg Jézus Krisztusban. Időnként fel kell tennünk magunknak is ezeket a kérdéseket: miért mentünk ki, miért léptünk be, miért hagytuk el, miért mondtuk azt, miért döntöttünk úgy? Az év vége, az advent, mindig a kérdések és visszatekintések időszaka. És miközben igyekszünk kérdéseinkre választ fogalmazni, gondolatban újra meg újra megjárjuk a pusztánkat. Egyesek puha ruhában, pompás öltözetben, királyi otthonuk ablakán kilesve, keressük a durva darócot meg a teveszőr ruhát. Mások rongyos ruhákban, otthon nélkül mindig a pusztában vannak, ott bolyonganak, keresik az utat, de nem találják, mert az ő pusztájukban nemcsak kietlenség van, hanem sötétség is. Ahogy a pompás lakások meleg fényében is lelketlen pusztaságok vannak és sötét emberi lelkek. Ők is a fényt keresik, és az utat még ha nem is tudják. A fény pedig közeledik, a horizonton egyre nagyobb lesz az aprócska csillag. Közel vagy hozzánk már Urunk, ahogy a bevezetőben is mondottuk a zsoltáros szavaival. Térdeljünk le mi is Testvéreim estenként az ablak elé, tekintsünk ki az éjszaka pusztaságába és keressük a csillagot, amely megmutatja mindannyiunknak a helyes utat.



Imádkozzunk:

Kérünk, Istenünk, szolgáljon javunkra ez a közösségben bemutatott áldozat, amellyel már mostani mulandó életünkben megtanítasz arra, hogy az égieket szeressük, és az örökkévalókhoz ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen!

Válasz