Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Virágvasárnappal megkezdődik a Nagyhét, amely Jézus szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére, húsvétra vezet el minket.

A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel kezdődik, amelynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). A virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja: „Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”

Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be. Ezáltal hozva el a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja minden hívőben.


Urunk, mi nagyon gyakran beállunk a tömegbe,
és azt sem tudjuk igazán, hogy mit kiabálunk.
Sokszor sodródunk együtt az emberekkel.
Alig látjuk a lépések értelmét, de sietünk, rohanunk és idegeskedünk.
Állíts meg minket a rohanásban, szólíts meg minket
a te hangoddal és irányítsd lépéseinket arra az útra, ahol te jársz.

Urunk, mi nagyon könnyen elhisszük, hogy igazunk van.
Képtelenek vagyunk meghallgatni másokat,
mert tele vagyunk a saját gondolatainkkal és érzéseinkkel.


Nagy az ÚR,méltó,hogy dicsérjük, nagysága felfoghatatlan. Zsolt.145,3
Dicsőség és hála az örökkévaló Királynak! Jer.1o,1o