ÚRNAPJA a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökre eső parancsolt ünnep.

Az Egyház nagycsütörtökön a nagyheti gyász miatt nem ünnepelhette méltóképpen az Utolsó Vacsora misztériumát, az Oltáriszentség szerzését. Bár csütörtök ősidőktől fogva egészen napjainkig az Oltáriszentség emlékezetére rendelt nap, mégis sokáig hiányzott az Eukarisztia kiváltságos ünnepe.

A középkor utolsó századaiban felbukkanó eretnekségek éppen az átlényegülés - a szentmisében felajánlott kenyér és bor átváltozásának tényét - vették tagadásba, amelyekre az Egyház az eucharistikus hit ünnepélyes megvallásával felelt.

Régebben égiháború esetén a Szentséggel körüljárták a falut, hogy a földeket megoltalmazzák vele. Általános szokás volt, hogy az Oltáriszentséget meghordozták a tavaszi vetések között, hogy egyrészt távoltartsa tőlük a természeti csapásokat, másrészt pedig, hogy bőséges termés járjon a nyomában.

Ezekből az áldáskérő felvonulásokból, az Oltáriszentséggel olykor lovon, sőt hajón történő körmenetekből fejlődött ki az úrnapi körmenet, amelynek során a négy világtáj felé felállított úrnapi sátraknál történik az embereknek, földnek, zsendülő vegetációnak megáldása az Oltáriszentséggel.

* * *

Nagy Szent Gertrúd imája az Oltáriszentséghez:

Üdvözlégy, áldott légy, ó legszentebb Oltáriszentség! Annyiszor, ahány csillag van az égen, szikra a tűzben, por a levegőben, vízcsepp a tengerben és homokszem a földön! Légy áldott annyiszor, ahány virág van tavasszal, gyümölcs nyáron, hulló falevél ősszel, hópehely télen s ahány teremtmény van az égen és a földön! Méltó vagy erre én Istenem, aki a kenyér és bor színe alá rejtőzöl.

Üdvözlégy, áldott légy, ó legszentebb Oltáriszentség, annyi dicsérettel, amennyit csak minden angyal és minden ember műveivel és cselekedeteivel, szívének vágyával, agyának gondolatával, kimondott szavaival zengeni tud. Méltó vagy erre én Istenem, aki szent testeddel és véreddel táplálsz bennünket. Ámen.