OLVASMÁNY

Szent Jeromos áldozópapnak Izajás próféta könyvéhez írt magyarázatainak előszavából

(Nn. 1. 2: CCL 73, 1-3)
Aki nem ismeri a Szentírást, az Krisztust sem ismeri
Teljesítem kötelességemet Krisztus parancsainak engedelmeskedve, ahogyan ő mondja: Vizsgáljátok az írásokat (Jn 5, 39), és: Keressetek, és találtok (Mt 7, 7), nehogy azt kelljen hallanom, amit a zsidóknak mondott: Tévedtek, mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát (Mt 22, 29). Ha ugyanis Pál apostol szerint Krisztus az Isten ereje és Isten bölcsessége, és aki nem ismeri az írásokat, az nem ismeri Isten erejét és bölcsességét sem, akkor, aki nem ismeri az írásokat, az Krisztust sem ismeri.
Ezért azt a családatyát szeretném utánozni, aki kincseiből újat és régit hoz elő; meg azt a menyasszonyt, aki az Énekek énekében így beszél: Gyümölcsöt, frisset és régit is tettem el neked, kedvesem (vö. Én 7, 13). Úgy akarom tehát Izajást magyarázni, hogy őt ne csak mint prófétát, hanem mint evangélistát és apostolt is bemutassam, ő ugyanis így nyilatkozik magáról és a többi evangélistáról: Milyen szép annak lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet (Iz 52, 7). Isten is úgy hívja meg őt, mint egy apostolt, ezzel a kérdéssel: Kit küldjek el? Ki megy el ehhez a néphez? Mire a próféta így válaszolt: Itt vagyok, engem küldj el! (Vö. Iz 6, 8).
De senki se higgye, hogy csak néhány rövid szóval szeretném kifejteni ennek a szentírási könyvnek gazdag tartalmát. Hiszen ez a könyv Urunk életének minden titkát magába foglalja. E könyvben benne van a Szűztől született Emmánuel, benne van a csodás tettek és jelek szerzője, benne, hogy meghalt, és eltemették, de a halálból feltámadt, és hirdeti, hogy minden nemzet Üdvözítője lesz. És mit mondjak arról a nagyszerű tanításról, amit a fizikai és erkölcsi rendről meg az elmélyedt gondolkodás művészetéről ad elénk ez a könyv? Mindaz, amit a Szentírás tartalmaz, mindaz, amit emberi nyelv kifejezni képes, és a halandó értelem felfoghat, mind megtalálható ebben a könyvben. E könyv mélységes titkairól maga a szerzője tanúskodik: Ezeknek a dolgoknak a látomása olyan számotokra, mint egy lepecsételt könyvnek a tartalma, amelyet ha odaadnak valakinek, aki tud olvasni, s azt mondják neki: „Olvasd”, azt feleli: „Nem tudom, mert le van pecsételve”. Ha meg olvasni nem tudónak adják a könyvet, s azt mondják neki: „Olvasd”, akkor az így felel „Nem ismerem a betűket” (Iz 29, 11).
De ha valakinek ez kevés lenne, hallgassa meg Szent Pált, aki ezt írja: A próféták közül is kettő vagy három beszéljen, a többi pedig bírálja meg. Ha egy másik jelenlevő kap kinyilatkoztatást, az előbbi hallgasson el (1 Kor 14, 29). De hogy tudnánk elhallgatni, amikor egyedül a próféták szájával beszélő Szentlélektől függ, hogy hallgassanak-e vagy beszéljenek? Ha tehát a próféták megértették, amit hirdettek, akkor szavuk tele van bölcsességgel és okossággal. Fülükhöz nem hangok rezgése ért el, hanem magának Istennek szava szólalt meg a próféták lelkében. Egy másik próféta így tanúskodik erről: Az angyal, aki bennem szólt (vö. Zak 1, 9); és Szívből kiáltjuk: Abba, Atyánk (Gal 4, 6); továbbá: Hadd hallom, mit hirdet bennem az Úr, a mi Istenünk (vö. Zsolt 84, 9).

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 2 Tim 3, 16-17; Péld 28, 7
V. Minden Írás, amit Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az igaz életre való nevelésre, * Hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra hajoljon.
F. Az okos fiú megtartja az intelmet. * Hogy az Isten embere tökéletes legyen, és minden jóra hajoljon.
Liturgia

Választható olvasmányok
2Tim 3,14-17
Minden írás, amelyet Isten sugalmazott, jól használható a tanításra.

Mt 13,47-52
Minden írástudó újat és régit hoz elő kincseiből.

Igaz Napunk, ki műveid
örök fényeddel élteted,
elménknek is világa vagy:
együtt dicsérve áld szívünk.
Ez élő fáklyák fénye is
Lelked tüzéből szállt alá,
évszázadokra tündökölt,
feltárva üdvünk útjait.
Mit Isten hinnünk átadott,
mit megtalált az emberész,
kegyelmed hű szolgáin át
új, tiszta fénybe öltözött.
S akit ma népünk ünnepel,
ez égi fényben tündököl
győztes tudással gazdagon,
s dicsőségükben osztozik.
Ő járjon közben, ó Urunk,
hogy tisztán láthasson szemünk
igaz, dicső fény, tégedet,
s a hozzád elvivő utat.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.

Válasz

Istenünk, te Szent Jeromos áldozópap lelkébe bensőséges szeretetet oltottál a Szentírás iránt. Add, hogy egyre több erőt merítsünk igédből, és megtaláljuk benne az élet forrását. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Csendüljön ajkunkon ünnepi énekünk,
áldjuk Szent Jeromost, mint fénylő csillagot,
bátor és szigorú élete, bölcs tana
fénnyel tölti a lelkeket.

Hol dogmák, nagy igék mennyei titkait
mélyülten keresi, s tárja fel ékesen,
hol ellenfeleket ostoroz oktatón,
visszaverve a tévedést.

Mennyből jött iratok zöld, üde kertjeit
szorgosan, tüzesen műveli, öntözi,
s hozván szent kegyelem drága gyümölcseit:
gazdag asztala vár reánk.

Mindig vágyva magány, csend csodakincseit,
virraszt éveket ott, hol született Urunk,
testét megtöri, hogy élete áldozat, Úrnak szánt
adomány legyen.

Érte népeidet áldd meg, Urunk, Atyánk,
adjon ő meleget, biztos irányt, utat,
hogy majd szüntelenül zengjen a háladal
néked, végtelen Istenünk! Ámen.

Válasz