Pió atya a nagyhírű gyóntató, aki Istenhez vonzotta sebeivel és életáldoztával az embereket. Isten akaratát kereste és teljesítette élete minden napján.
Erősödjön meg hitünk, hogy a bűnbánat nem megaláz, hanem sokkal inkább felemel bennünket. 1887-ben született. Kapucinus szerzetes lett, 1910-ben szentelték pappá. Urunk sebhelyeit (stigmáit) viselte testén. Kiváló gyóntató. 1968-ban halt meg S. Giovanni Rotondoban. II. János Pál pápa 2002-ben avatta szentté Rómában a világ minden tájáról összegyűlt hívek jelenlétében.
Isten az örök bölcsesség. Ő tanít bennünket a jóra, erősít meg, adja fényét, hogy világítsunk. Nyitott szívvel állunk Isten elé, hogy hallgassuk szavát, és tanúságot tehessünk szeretetéről.
A lélek békéjéről
„A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik.
A békesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség. A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket. A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta az Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban. Óvakodjunk bizonyos szemrehányásokkal és lelkiismeret-furdalásokkal szemben, ezek leggyakrabban az ellenségtől jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket.
Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatosabbá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek. De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek; űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.”
Pio atya
(1887-1968)
Kommentáld!