Imádság:

Add, hogy megismerjem magam, ismerjelek meg, én Uram!
Hagyj mindenről lemondanom, Te légy egyetlen óhajom.
Hogy önmagam elfeledve, csak Téged szeresselek.
Bármit teszek, érted tegyem, Téged dicsérve szüntelen.
Színed elé hagyj omlanom, neved zengjen csak ajkamon.
Tekívüled az ég alatt, ne éljen bennem gondolat.
Magamnak holt legyen szívem, Neked dobogjon csak híven.
S bármi sorsot küldesz fölém, kezedből elfogadjam én.
Üldözve folyton önmagam, hozzád siessek, ó Uram!
Szent lépteidnek nyomdokát, kövessem hűn ez élten át.
Magamtól futva szüntelen, Te légy egyetlen menhelyem.
Mindenkor féltve lelkemet, féljem, tiszteljem szent neved.
Hogy így hű gyermeked lévén, örök hatalmad zengjem én.
Ne bízzam önmagamban, nem. Csak benned bízzam, Istenem.
Mindegyre engedelmesen, figyeljen Rád tekintetem.
Szívemben minden vonzalom, Tied legyen, én Jézusom!
Csak szívedet szeressem én, szerelmedért legyek szegény.
Tekints rám, hogy szeresselek, szólíts el, hogy szemléljelek,
S újulva Benned, Istenem, add, légyen üdvöm végtelen. Ámen.

Válasz

Dr. Benyik György gondolatai 2003
32.évközi vasárnap
Lateráni Bazilika felszentelése
Jn 2,13-22
„Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká.”

A templom megtisztításának jelente az evangéliumban, csak János írásában található a szenvedéstörténeten kívül. Márknál Jézus a jeruzsálemi bevonulás után előbb körülnéz a templomban, és csak másnap következik be az árusok kiűzése. Máté és Lukács evangéliuma nem említi az „előzetes terepszemlét”, hanem azonnal rátér a templom megtisztításának leírására.
Egyesek szerint János evangéliumának szerzője, tudatos teológiai meggondolásból helyezte Jézus nyilvános működésének kezdetére a templom megtisztítását. Tehát a szinoptikusok közvetítik a történeti igazságot, hogy mindezt Jézus halála előtt tette. Ne feledjük János, inkább Jézus tetteiben ismeri fel a teológiai jelentést, mint teológiai céllal változtat a látottakon és hallottakon. Jézusnak előbb, mint Jánosnak lehettek a cselekedetei végzésénél teológiai meggondolásai. Ezen felül, a János-féle leírás érthetővé teszi, miért is figyelték a főpapi rendőrség tagjai Jézust, Jeruzsálemen kívül is, nyilvános működése kezdetétől. Ha ez a „Galilea vidéki” próféta, nem csinált volna valami felejthetetlent Jeruzsálemben nyilvános működése elején, nehéz megmagyarázni miért figyelték kezdettől a főpapok és az írástudók.
A jeruzsálemi lakosság a „szent idegenforgalomból” nagy hasznot húzott ebben az időben. Az ünnepek idejében a lakosság tízszeresére növekedett a zarándokok miatt. A templomadót csak olyan „szent pénzben” lehetett megfizetni, amelyen nem volt a császár képe. Ezt a főpapi családok állították elő. Az átváltás Annás és Kaifás alkalmazottjai 4-5 %-os kamattal tették, amely tetemes hasznot jelentett a főpapi családnak. A diaszpórából érkezők az áldozati bárányokat is itt vásárolták meg. Ezt is gyarapította a főpapság jövedelmét. Ezeket az ünnephez tartozó pénzügyi és kereskedelmi ügyleteket, korábban a templommal szemben, az olajfák hegyén bonyolították le, csak Annás és Kaifás idején települtek be a pénzváltók a templomnak a pogányokról elnevezett udvarába, és a bárányokat is kezdték ott eladni. Az üzlet tehát bevonult a templomba.
A Jézus korabeli vallásos rétegek közül nem csak a Názáretinek, hanem például a qumráni közösség tagjainak is komoly problémáik voltak a templomi kultusz tisztaságával és szent, üdvösségközvetítő jellegével. Ők annyira felháborodtak az ott látottakon, hogy inkább kivonultak a pusztába és ott imádsággal, aszkézissel és az írás állandó tanulmányozásával igyekeztek egy szent gyülekezetet teremteni.
A templom jelentése közel keleten valami szent hely volt, amely kizárólag az Istennek van lefoglalva. Ide belépni átlag ember nem léphetett. A zsidóknál mindenki beléphetett, aki a választott néphez tartozott, de bizonyos vallási előírásoknak eleget kellett tenni. Az üzletelés és a bakok és kosok vérének feláldozása, kétségtelen ellentmondott annak a vallásosságnak, amely már a babiloni fogság idején kezdett kialakulni. Ott kultusz nélkül pusztán az ajkak imádságával mutattak be szívbeli áldozatot az Istennek. Ezen a szívbéli vallásosságon felnövekedett jámbor emberek, a templomi gyakorlatban nem csupán felháborító üzletet láttak, hanem érezték, hogy itt nem istentisztelet folyik, hanem üzletelni akarnak az Istennel is, vagyis az áldozatokkal lekötelezni őt a maguk számára.
Ez a tendencia azonban nem csak az ószövetségre jellemző. Weöres Sándor a „Holtak kórusa” ciklusában azt írja a halottak szájába adva a fájdalmas felismerést: „Pult volt nekünk az oltár, hol Istennel üzletelni akartunk.”
A keresztény templomok az imádság házai, belépni bármilyen szívvel lehetséges, mint ahogyan a Lateráni Bazilikába és más nagy római bazilikákba a turisták hada lép be csodálkozó tekintettel, imádkozó szándék nélkül. Az Isten tiszteletére épített legszebb templomainkat ilyen emberek látogatják nagy számban szabadidős tevékenységként. Azonban a templomok csak azok számára tárulnak fel igazán, akik a csodálkozóból a templomban imádkozóvá tudnak válni. Akik az imádság, a reflexió és a megtérés helyének használják a templomot. Ők őrzik a templom csendjét, és felháborodnak, ha vásárcsarnokká teszik a kíváncsi látogatók.

Válasz