Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet. Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is. Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket. Az Úr lesz az elnyomott menedéke, szorongatásai között alkalmas időben segítője. Bízzanak is benned, akik megismerték neved, mert a téged keresőket nem hagyod el, Uram. Zengjetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, tetteit hirdessétek a nemzetek között. Mert megemlékezett róluk, aki számon kéri a vért, nem feledte el a szegények szavát. Könyörülj rajtam, Uram, nézd, szorongatnak ellenségeim! De te fölemelsz a halál kapuiból engem, hogy hirdessem teljes dicséretedet, Sion leányának kapuiban ujjongjak szabadításodon. A nemzetek beestek a maguk ásta verembe, a tőrben, amelyet elrejtettek, saját lábuk akadt meg. Megnyilatkozott az Úr, ítéletet tartott, saját keze művein fennakadt a gonosz. Az alvilágba térnek a vétkesek, minden nemzet, amely megfeledkezett Istenről! Mert nem marad örökre elfeledve a szegény, nem vész el végleg a szegények reménye.
Kommentáld!