XI. Ince pápa szobra Budapesten, a budai várban. A szentéletű pápa sokat tett Magyarországnak a török elnyomás alóli fölszabadításáért.
XI. (Boldog) Ince pápa (sz. Benedetto Odescalchi), (Como, 1611. május 16. – Róma, 1689. augusztus 12.) a római katolikus egyház pápája 1676. szeptember 21-étől haláláig.
Élete a pápaság előtt
Comóban született egy gazdag kereskedőcsalád gyermekeként. Jezsuitáknálnevelkedett, jogi tanulmányait Rómában és Nápolyban végezte. VIII. Orbán idején lépett az egyházkormányzat szolgálatába. X. Ince nevezte ki 35 évesen bíborossá. Amikor a pápa Ferrarába küldte legátusként, hogy az éhező embereken segítsen, „a szegények atyjaként” mutatta be őt. 1650-ben nevezték ki Novara püspökének. 1656-ban – egyes források szerint gyenge egészségi állapot miatt – a pápa engedélyével lemondott és visszatért Rómába.
Megválasztása
Már 1669-ben is jelölték IX. Kelemen (1667-69) utódjaként pápának, de a francia udvar megakadályozta megválasztását. X. Kelemen (1670-76) halála után XIV. Lajos francia király ismét elutasította Odescalchi személyét. A bíborosi testület és a római polgárok azonban ragaszkodtak jelöltjükhöz, ezért a francia király – vonakodva ugyan – elfogadta a jelölését. 1676. szeptember 21-én XI. Ince néven lett Szent Péter utódja.
Reformjai
XI. Ince megválasztása után azonnal nekilátott a vatikáni adminisztráció átalakításának. Az elődei alatt szétzilálódott és eladósodott pápai kincstárat újjászervezte, takarékossági intézkedései folytán néhány éven belül a kiadások és bevételek mérlege újra pozitívumot mutatott. Rendeletben betiltotta a bíborosok között uralkodó nepotizmust.
Küzdelme a törökökkel és a franciákkal
Pápaságát végig beárnyékolta elkeserítő küzdelme XIV. Lajos francia királlyal. A francia papság ugyanis királya támogatásával megfogalmazta a gall cikkelyeket(1682), melyben kimondták, hogy a pápa – a lelki ügyeket kivéve – mindenben alá van vetve az egyetemes zsinatnak. Erre válaszul a pápa megtagadta a cikkelyeket támogató püspökök kinevezését.
A francia király 1685-ben visszavonta a nantes-i ediktumot, amely a protestánsokszabad vallásgyakorlatát engedélyezte. Az ezt követő – a hugenottákkal szemben elinduló – erőszakhullámot XI. Ince mélyen elítélte.
Emellett XIV. Lajos Habsburg-ellenes politikája, és háborúi keresztezték a pápa egyik legfontosabb célját, a törökök kiűzését Európából. Végül XI. Ince fáradozásait (és hatalmas pénzadományait) siker koronázta. A Bécs 1683-as sikertelen ostroma után megindított ellentámadás Buda visszafoglalásához vezetett (1686. szeptember 2.), és a XVII. század végére sikerült a magyar területeket felszabadítani.
Személyisége
Szent életű bíborosként élt Rómában, pápává választását csak akkor fogadta el, amikor a többi bíboros aláírta reformprogramját. Egyszerűsége, szent jelleme miatt nagy népszerűségnek örvendett. Elítélte a korrupciót, a nepotizmust (állások betöltése rokonokkal). Tisztelete rögtön halála után terjedni kezdett, s már 1714-ben megkezdődött a kanonizációs eljárása. Ennek véghezvitelét azonban a francia udvar megakadályozta. A megakadt eljárást csak a 20. században folytatták így boldoggá avatására csak 1956-ban került sor.
Kommentáld!