„Vizsgálj
meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg
gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és
vezérelj engem az örökkévalóság útján!”
Fáj?
Látom rajtad, hogy valami nincs rendben.
Igen,
pár hónapja kezdődött, és ebben a melegben most még rosszabb.
Voltál
már vele orvosnál?
Orvosnál!?
Ne viccelj már! Még a végén kiderül, hogy valami komoly bajom van! Meg most oda,
amúgy is olyan bonyolult bejutni…
Hát
igen, senki sem szívesen megy el kivizsgálásra, hiszen némely vizsgálat nemcsak
kellemetlen, hanem néha kifejezetten fájdalmas is lehet, mint például egy
gyomor-, vagy végbéltükrözés, de van, akinek egy egyszerű vérvétel is olyan,
mint egy középkori inkvizíciós tortúra.
De
annyi mindennel vagyunk így. Kinek van kedve, ideje, energiája, hogy
rendszeresen átnézesse, megvizsgáltassa az autóját, kerékpárját, az elektromos,
vagy a háztartási eszközeit, a lakása, vagy háza állapotát? Zörög? Csörög?
Kopog? Csak akkor hívunk szerelőt, ha megáll, ha nem működik, ha kidől a fal.
Vagy tán akkor sem, mert egyszerűen lecseréljük.
És
mi van, ha a házasságunkkal, a barátokkal, az emberi kapcsolatinkkal, a
gyülekezeti közösséggel van baj? Azt is lecseréljük.
Azonban,
ahogy itt a mai, személy szerint az én egyik kedvenc zsoltáromban Dávid is
megfogalmazza: Az Örökkévaló végtelen szeretettel vesz körül bennünket. „Járásomra
és fekvésemre ügyelsz” „fölöttem tartod kezedet” Ismeri lelkünk minden
rezdülését. „még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt” És látja azt
is, ahogy megpróbálunk elrejtőzni, elmenekülni az Ő jelenlétéből, mikor
vétkezünk, mikor elromlik bennünk, vagy általunk valami.
De,
Ő ekkor sem cserél le bennünket. Ő azért akar megvizsgálni, felfedni a problémáinkat,
szembesíteni bűneinkkel, hogy belássuk, nélküle nincs gyógyulás. A halálra, az
elmúlásra egyedül nála van gyógyszer.
Ne
várd meg míg felemészt a fájdalom, a bánat! Mondd ki: bűnbeteg vagyok, Orvosra
van szükségem!
Áldott napot!
Kommentáld!