Október utolsó vasárnapján délben, az Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében Ferenc pápa tanításában megállapította, hogy Isten Szavát nem lehet egy napi krónika híréhez hasonlóan befogadni, hanem szemlélnünk, ismételgetnünk kell, hogy belénk ivódjon és visszhangozzon szívünkben. Akkor ránk is érvényesek lesznek Jézus szavai, amelyeket az evangéliumi szakaszban az írástudóhoz intéz: „Nem vagy messze Isten országától”.

Vertse Márta – Vatikán

A pápa ismételten arra buzdított, hogy mindig legyen nálunk kéznél egy evangéliumos könyv, hogy újból és újból elolvassuk sorait és magunkévá tegyük tanítását. Azt javasolta, hogy esténként végezzünk lelkiismeretvizsgálatot és tegyük fel magunknak a kérdést: adtam-e egy keveset ma az Isten Szavából fakadó szeretetből azoknak, akikkel találkoztam?

 

A vasárnapi evangéliumi szakasz elbeszéli, hogy egy írástudó odamegy Jézushoz és megkérdezi tőle: „Melyik az összes parancsok között a legelső?” (Mk 12,28). Jézus a Szentírást idézve válaszol és megerősíti, hogy az első parancs Isten szeretete; ennek természetes következménye a második: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Az írástudó nem csak helyesli Jézus válaszát, hanem miközben helyesli, szinte ugyanazokkal a szavakkal meg is ismétli: „Jól mondtad, Mester, helyesen mondtad, hogy Őt teljes szívből, teljes elméből és minden erőből szeretni, a felebarátot pedig úgy szeretni, mint önmagunkat, többet ér minden égő és más áldozatnál”.

Ferenc pápa ezután feltette a kérdést: Miért érzi szükségesnek az írástudó, hogy egyetértését kifejezve megismételje Jézus szavait? Ez az ismétlés annál inkább meglepő, ha arra gondolunk, hogy Márk evangéliumában olvasható, amelynek nagyon tömör a stílusa. Mi értelme van akkor az ismétlésnek? Ez az ismétlés tanítás számunkra, akik hallgatjuk szavait. Mert az Úr Szavát nem lehet úgy befogadni, mint a napi krónika egy hírét: meg kell ismételni, magunkévá kell tenni, meg kell őrizni. A monasztikus hagyomány merész, de nagyon konkrét szót használ – fejtette ki a pápa, utalással a korai szerzetesek módszerére, a „ruminatio” -ra, amely azt fejezi ki, hogy Isten Szaván „kérődzni, rágódni” kell. „Rágódni kell Isten Szaván” – mondta nyomatékkal a pápa. Isten Szava ugyanis olyannyira tápláló, hogy el kell jutnia az élet minden területére: mint ahogy Jézus mondja ma, magával kell ragadnia egész szívünket, egész lelkünket, egész elménket és minden erőnket. Fel kell csendülnie, visszhangoznia kell bennünk. Amikor ez a belső visszhang jelen van, az azt jelenti, hogy az Úr lakik szívünkben. És azt mondja nekünk, amit annak a derék írástudónak az evangéliumban: „Nem vagy messze Isten országától” – hangsúlyozta Ferenc pápa.

 

„Kedves Testvérek!” – folytatta beszédét a pápa. „Az Úr nem annyira az Írások képzett magyarázóit keresi, hanem az engedelmes szíveket, amelyek befogadják Szavát, hagyják magukat belül megváltoztatni. Ezért olyan fontos, hogy megismerjük az evangéliumot, hogy mindig kéznél legyen, hogy olvassuk el újból és újból, hogy szenvedélyesen szeressük. Amikor ezt tesszük, Jézus, az Atya Igéje, belép szívünkbe, meghitt kapcsolatba kerül velünk és Őbenne gyümölcsöket hozunk”. A pápa példának hozta fel a mai evangéliumi szakaszt: nem elég elolvasni és megérteni, hogy szeretnünk kell Istent és felebarátunkat. Szükség van rá, hogy ez a parancs, a „nagy parancsolat” visszhangozzon bennünk, magunkévá tegyük, lelkiismeretünk hangjává váljon. Akkor nem marad holt betű, nem marad a szív egy fiókjában, mert a Szentlélek csíráztatja ki bennünk annak a Szónak a magvát. És Isten Szava működik, élő és hatékony – utalt a pápa a Zsidóknak írt levél szavaira. Így mindnyájan élő, különböző és eredeti „fordítás” lehetünk. Nem ismétlés, hanem élő, különböző és eredeti „fordítása” a szeretet egyetlen Szavának, amelyet Isten ad nekünk. Ezt látjuk például a szentek életében: egyik sem ugyanolyan, mint a másik, mindnyájan különbözőek, de mindnyájan ugyanazzal az Isten Igéjével.

 

Ma tehát vegyük példát erről az írástudóról – buzdította a híveket Ferenc pápa.  Ismételjük Jézus szavait, visszhangoztassuk őket magunkban: „Szeretni Istent teljes szívemből, teljes lelkemből, teljes elmémből és minden erőmmel, és a felebarátot, mint önmagamat”. És tegyük fel magunknak a kérdést: ez a parancsolat valóban irányítja életemet? Tükröződik napjaimban? Jót tesz ma este, ha mielőtt elalszunk, lelkiismeretvizsgálatot végzünk erről a Szóról, hogy lássuk, ma szerettük-e az Urat és adtunk-e egy kis jót, egy kis szeretetet azoknak, akikkel véletlenül találkoztunk? Minden találkozáskor adjunk egy kis jót, egy kis szeretetet, amely ebből a Szóból fakad – kérte Ferenc pápa, majd így fohászkodott Máriához: „Szűz Mária, akiben Isten Szava testet öltött, tanítson meg bennünket, hogy befogadjuk szívünkbe az evangélium élő szavait”.