"Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, az Úr a pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?"
Karácsonyra a feleségemtől egy nagyszerű ajándékot kaptam: egy éves tervező naptárat. Hogy miért olyan különleges ez a naptár? Azért, mert amellett, hogy lejegyezhetem benne a jövőt — minden fontos eseményt, ami az előttem álló hetekben vár rám — minden héten és minden hónap végén felteszi a kérdést: miért voltál hálás az előző héten? Először furcsa érzés volt kitölteni ezt a néhány sort, és nem is igazán tudtam mit írni, de ahogy teltek-múltak a hetek, elmondhatom: az előzetes furcsa érzések mind elmúltak, és azóta áldást nyerek a számvetésből.
"Emlékezz vissza az egész útra" szólítja fel Mózes a népet. Nézd meg, honnan jöttél, és hova jutottál: ez egyedül nem ment volna. Mi keresztények sokszor olyanok vagyunk, mint a Jézus korában élő zsidók, akiknek nagyszerű mintacsoportja a tizenkét tanítvány. Márk evangéliuma 13:4-ben olvashatjuk, ahogy Péter, Jakab, János és András Jézusnak szegezik a kérdést: "Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?" A tanítványok a jövőre voltak kíváncsiak. Mi lesz ezután? Izrael népe is a jövőre volt kíváncsi abban a pillanatban: a Jordán partján várták a sorsdöntő pillanatot, amikor elfoglalhatják az ígéret földjét. Mi lesz ezután?
Mi is erre vagyunk kíváncsiak: mi lesz ezután? Mi lesz, amikor véget ér a járvány? Lesz-e háború, éhínség? Természeti katasztrófáktól, vagy emberi hatalmaktól féljünk inkább? Nem is beszélve a személyes életünkről. Mi jön még? Állj meg egy pillanatra, mint a nép a Jordán partján és tedd fel magadnak a kérdést: Téged honnan vezetett ki Isten?
És ami talán még fontosabb: "megtartod a parancsolatait, vagy sem?" Szeretted-e a felebarátodat annyira, hogy magaddal vidd az úton? Vess számot, most van itt az ideje a visszaemlékezésnek!
Áldott napot!
Kommentáld!