Identitásunk meghatározó eleme, hogy kik vagyunk, honnan származunk, milyen a kultúra, amiben felnőttünk és milyen alapértékek határoznak meg bennünket. Nemrég láttam egy epizódot egy kórház-sorozatból, ahol az egyik szereplő, aki születésétől kezdve siket, implantátumot kap és így életében először hallani kezd. Annyira megzavarja ez a személyiségét és annyira nem érti, hogy most már ki is ő valójában, hogy végül kéri a beültetett eszközök eltávolítását, hogy újra siket lehessen. Néha nem tudunk mit kezdeni azzal, ha ennyire megváltozik az életünk.

Valami hasonló történik a honvágy esetében is. Vannak, akiket annyira meghatároz az, hogy hol születtek, kik vették őket körül és kik is voltak ők az eredeti közösségükben, hogy amikor egy teljesen más országba, idegen emberek közé kerülnek elveszítik, önmagukat és legszívesebben visszatérnének az eredeti környezetükhöz.

Bennünket, embereket régóta foglalkoztat az a kérdés: Kik vagyunk? Honnét jöttünk? Mi a feladatunk ebben a világban? Nagy általánosságban két válasz is adható erre a kérdéshalmazra, de az a baj, hogy a kettő ellent mond egymásnak.

Vannak, akik szerint a kozmikus véletlen műve vagyunk, a földön évmilliókkal ezelőtt létrejött élet végtermékei. Mi emberek vagyunk bolygónk uralkodó faja, a csúcsragadozók, akinek mára már csak egy ellensége maradt, önmaga.

A Szentírás szerint Isten gyermekei vagyunk, akiket az ellenség eltérített eredeti útjáról. Félrevezetettek, akik nem emlékszünk arra kik is vagyunk valójában, de a Bibliát követve, Jézus lábnyomában járva visszatalálhatunk eredeti rendeltetésünkhöz, megtalálhatjuk valós otthonunkat, Isten országát.

Te melyik választ tartod szimpatikusnak?

Pál apostol egyfajta visszafogadásról beszél. Az első kereszténység számára nagy kihívást jelentett a pogány gyökerű, újonnan megtértek hitének összeegyeztetése a zsidóságtól egyre inkább elszakadó keresztényekével. Volt sok feszültség, véleménykülönbség, de mindegyiket sikerült feloldaniuk. Ebben az apostol alapelve sokat segített. Mi mindannyian polgártársai vagyunk egymásnak. Mi mindannyian Isten háza népe vagyunk. Vagyis elsősorban Őhozzá tartozunk. Ez határoz meg bennünket, ez az identitásunk alapja. Mindannyian az Ő fiai vagyunk, mindannyian Krisztus vére által megváltottak, vagyis az Ő áldozata miatt visszafogadott minket.

Sajnos nem az édenben születtünk. Sajnos sokáig hittük, hogy mások vagyunk. Sajnos sokáig voltunk távol az igaz szeretet útjától. De most kaptunk egy új lehetőséget! Hogyan élünk vele? Annyira megszoktuk már a tévutakat, hogy már azok határoznak meg bennünket, vagy merünk elkezdeni egy új életet Istennel? Még mindig a saját fejünk után megyünk, vagy merünk végre Rá hallgatni?

Jézus szerint a döntés nem könnyű, de újjá kell születnünk ahhoz, hogy a pozitív változás megtörténjen. Ő megadta a lehetőséget, vajon élünk-e vele?