Azt hiszem, hogy minden emberrel történt már valami az életében, amit sajnál, ami miatt bánkódik, amit gyászol, valami, amit nagyon szeretett volna az élettől, de amit soha nem fog megkapni.

Nem az ostoba anyagi dolgokról beszélek. Talán inkább egy különleges kapcsolatról, vagy a munkája elismeréséről, vagy valami lényegesebb dologról.

Az emberek megpróbálnak segíteni rajta, mindenféle közhelyeket mondanak neki vagy felidézenk különféle emlékeket, de ettől csak még jobban meggörbül a válla a kereszt alatt.

Én is most valami ilyesmin megyek keresztül.

Úgy tapasztalom, hogy az egyetlen hasznos hely a kereszt lábánál van, és oda teszem le azt, ami fáj, ami bánt, amit gyászolok, nehogy a fájdalom nehezteléshez vagy lázadáshoz vezessen. Te hová viszed a bánatodat?

Most nagyon sok fájdalom van odakint.

Vannak, akik az egyházon belüli ügyeket, mások a társadalmunkban látható ügyeket fájlalják. Úgy látom, hogy ez a fájdalom sok esetben haragba és lázadásra való felhívásba csap át. Úgy látom, hogy sok gyűlölködő szó hangzik el, ami jogos sértettségből származik.

Ennek ellenére, vajon nem a kereszt lábánál kellene kezdenünk az ilyen dolgokkal való foglalkozást? Miért ne kezdhetnénk azzal, hogy kérjük Krisztust, segítsen nekünk, hogy úgy hordozzuk keresztjeinket, ahogyan Ő hordozta az Övét?

Ha nekem vagy neked keresztet kell hordoznod, miért ne hordozhatnánk ugyanazzal az erővel, szeretettel és bátorsággal, mint amellyel Ő hordozta az Övét? Dühünk, haragunk és mérgünk csak még nehezebbé teszi keresztünket, és még mások vállára is keresztet helyez.

A keresztet nem lehet a mi kedvünk és vágyaink szerint alakítanunk. Nem választhatjuk meg, hogy honnan származik. Jézus sem tette… miért gondoljuk, hogy a mi esetünkben így kellene legyen?

A kereszt a kivégzés egy módja. A mi keresztjeink Isten módszerét jelentik arra, hogy kimondja: a világ bölcsességétől való függőségünknek, a saját úton járásnak, a kényelemkeresésnek el kell tűnnie, meg kell szűnnie, hogy csakis Tőle függjünk. Keresztünk fájdalmát összekötjük Krisztus fájdalmával a kereszten.

Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk úgy viselni ezeket a kereszteket, ahogyan Krisztus tette.

Írta: Bill Peckman atya
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Churchpop