Virágvasárnappal megkezdődik a nagyhét, amely Jézus
szenvedésén és kereszthalálán keresztül feltámadásának ünnepére,
húsvétra vezet el minket. Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való
bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház.
Flamand miniatúra: Bevonulás Jeruzsálembe
a torinói-milánói hóráskönyvből (1420 körül)
A virágvasárnapi szentmise a bevonulásra emlékező körmenettel
kezdődik, melynek során a hívek pálmaágakkal és barkákkal köszöntik a
templomba bevonuló papot és kíséretét, ahogy egykor a jeruzsálemiek is
hódoltak Krisztus előtt. Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra,
mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták: „Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). A
virágvasárnapi liturgia része az a körmenethez szorosan kapcsolódó
szertartás, amelynek során a hívek által hozott barkákat a pap megáldja:
„Mindenható, örök Isten, szenteld meg áldásoddal ezeket az ágakat, hogy
mi, akik most örvendezve lépünk Krisztus Király nyomába, őáltala egykor
az örök Jeruzsálembe is eljussunk.”
Egyházunk liturgiája tehát megjeleníti e nagy nap eseményeit.
Elsősorban azért, hogy megemlékezzenek arról, amit az Üdvözítő Jézus
minden ember lelki üdvösségéért tett. Másodsorban azért, mert Krisztus
minden embert maga köré szeretne gyűjteni e bevonuláskor. A hívek
lélekben bekapcsolódnak, Jézust kísérik az úton, és megilletődött
lélekkel ajánlják fel szívük dicsérő énekét. „Hirdessék a zöldellő ágak
és a virágok, / hogy megváltó Királyunk, Jézus Krisztus / harcba szállt a
halál fejedelmével, a Sátánnal, / és legyőzte őt saját halála által. /
Kiáltsák az olajfaágak szó nélkül is, / hogy Jézusban az isteni irgalom
és gyógyítás kenete az egész emberiségre kiáradt.”
Pietro di Giovanni d'Ambrogio:
Krisztus bevonulása Jeruzsálembe (1435–1440)
Ez a vasárnap az Úr szenvedésének vasárnapja néven ismert a
liturgiában és hallhatjuk Krisztus szenvedéstörténetét, a passiót. Az
Egyház a liturgiában azt a hitét fejezi ki, hogy a dicsőséges bevonulás
kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával
folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, ezáltal megvalósítva a
megváltást, amely az emberek számára az örök életet hozta el.
Forrás: MKPK Sajtószolgálat
Magyar Kurír
Kommentáld!