“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
Szokták mondani, hogy a szív sérüléseit a legnehezebb begyógyítani. Ha valaki megüt, sebaj, elmúlik a fájdalom. Ha ellöknek felállsz. Ha megvágnak begyógyul. De ha a szíved törik össze, az nem gyógyul egykönnyen.
A kisfiam a minap odahozott hozzám egy műanyag játékot, amit darabokra tört. Mutatta nekem, hogy javítsam meg. Ahogy nézegettem, forgattam elgondolkoztam valamin. Meg tudom ragasztani, de sosem lesz új.
Bármennyire is ügyes vagyok, nyoma marad a törésnek. A ragasztás helyén gyengébb lesz az anyag, könnyebben el fog törni. Ráadásul csúnyább is lesz.
Bármennyire is próbálkozol, ha a szíved összetörik, nem tudod összeragasztani. Nincs az az anyag, ami maradéktalanul helyretenné. A szívedet csak az idő tudja begyógyítani, és az sem maradéktalanul.
A Példabeszédek könyvének írója azt mondja, hogy bármi történhet veled, de a szíved óvnod kell. Az élet forrása. Nem csak azért, mert a véredet pumpálja. Nem csak biológiailag fontos szerv. A szív, mint az érzelem (és a zsidó kultúrában sokszor az értelem) központja ha sérül, akár életet tehet tönkre. Az érzelmeinket rongálja, a világunkat törheti össze.
A szívre nincs ragasztó. Ha összetörik, rengeteg idő kell, hogy begyógyuljon. Épp ezért vigyázz a szívedre!
Áldott napot!
Kommentáld!