„Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én lelkemet.” (1Korinthus 16:17-18)
Sok embernek fogalma sincs arról, hogy mekkora hatással vannak
szavaik más emberek érzéseire, önértékelésére és reményeire. Pál ezt
mondta: „Sztefanász, Fortunátusz és Akhaikosz… felüdítették mind az én
lelkemet”. Ha még sohasem hallottál róluk, ez azért van, mert a másokat
biztatók nem szeretnek a figyelem központjában állni. Akkor örülnek, ha
mellékszerepet játszhatnak. Ám nélkülük nagyon keveset érnénk el.
A biztatás ellentéte a csüggedés terjesztése, ezért mondja Pál:
„Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak
akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon
azokra, akik hallják!” (Efezus 4:29).
Jézus azt mondta: „…minden haszontalan szóról, amelyet kimondanak az
emberek, számot fognak adni az ítélet napján: mert szavaid alapján
mentenek fel, és szavaid alapján marasztalnak el téged” (Máté 12:36-37).
Amit kimondtál, azt többé nem lehet visszaszívni, és ellened szóló bizonyíték lesz egy napon. Dr. Thomas Blackaby rámutat:
„A szavak… életre szóló sebeket üthetnek, és sokan sohasem
felejtenek el egyes dolgokat, amiket mondtak nekik, akár jó, akár rossz
dolgokat, akár bátorító szavakat, akár kritikát vagy dorgálást…
Használd a lehető legjobban a szavakat, hogy áldást hozzanak
másokra.” Nos, biztatóak a szavaid? Elmondható róluk, hogy „nincs bennük
csalárdság vagy hamisság”? (Példabeszédek 8:8)
Kérd Istent: „Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!”
(Zsoltárok 141:3), hogy bármit is mondasz, az Őt dicsőítse, és másokat
felemeljen!
Kommentáld!