“Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.”
Vannak fogalmak, amik elég homályosak számomra a Bibliában. Ilyen például az “Isten vigasztalása”. Sosem jött még oda hozzám, és lapogatta meg a hátam, hogy minden rendben lesz. Sosem ült le mellém egy jót beszélgetni, esetleg ölelt meg, hogy megnyugodjak. Furcsa kifejezés.
Jób barátai vigasztalták Jóbot, mikor mindenét elvesztette. Valahogy így képzelem el Isten vigasztalását is. A barátok hét napon keresztül csak ültek csendben, és gyászoltak vele együtt. Milyen szép is ez a szintű együttérzés.
Nagyon kevésszer hallunk olyan történetet, amikor egy ember érzi fizikailag Isten ölelését. Isten csendben ül melletted, és meghallgat. Ő figyel rád. Lehet, hogy a földön mindenki elnéz feletted, te pedig lehorgasztott fejjel búsulsz, de Ő figyel rád.
Azt mondja Pál, hogy Isten vigaszt és reményt ad. Ma, amikor a hírek harmada egy vírussal, másik harmada egy háborúval, az utolsó pedig egy gazdasági válsággal fenyeget, szükségünk van a vigaszra és a reményre. Teljesen mindegy, hogy milyen nehéznek tűnik ami ránk vár, de Istennél mindig ott a vigasz és a remény.
Ajándékba kaptad, úgyhogy ne tartsd meg magadnak! Add tovább! A beszédedből folyjon, mint egy forrásból! Tetteidből áradjon a vigasz és a remény!
Áldott napot!
Kommentáld!