Szent Özséb az első észak-itáliai főpásztor, akiről biztos adataink vannak.
Szardíniában született, majd Rómában nevelkedett. 345-ben választották meg Vercelli püspökévé, mivel nagy megbecsülésnek örvendett.
Buzgón evangelizálta a térség nagy többségében még pogány lakóit, majd monasztikus példára papi közösséget alapított, amelyből számos fontos szent került ki.
Mivel szembeszállt a császár ariánusokat támogató politikájával, száműzetést szenvedett és öt évig távol volt püspöki székhelyétől.
Ennek ellenére soha nem tagadta meg hitét, Jézus teljes istenségét, amelyet a niceai zsinat határozott meg.
Száműzetése során azonban levélben tartotta a kapcsolatot Piemont tartomány híveivel, majd visszatérése után még 10 éven át szolgálhatta közösségét 371-ben Verceliben bekövetkezett haláláig.
Péter Julián 1811-ben született a franciaországi La Mure-ben.
Hosszú küzdelem és sok áldozat árán sikerült csak bejutnia a szemináriumba.
1834-ben szentelték pappá.
Megalapította az Oltáriszentségről nevezett papok kongregációját.
Belső misztikus életéről csak keveset árulnak el egyébként igen szép írásai. Ebből az életéből mégis felszínre került valami, rendkívüli jelenségek: eksztázisok, jövendölések és a szellemek megkülönböztetése formájában. Bizonyos időszakokban Eymard-nak -- miként barátjának, az arsi plébánosnak -- a sátán heves támadásait kellett kiállnia.
A fáradtság és kimerültség, a gondok és életmódjának szigorúsága idő előtt felőrölték erejét.
1868. augusztus 1-én halt meg Isten akaratában megnyugodva.
1925. július 12-én boldoggá,
1962. december 9-én szentté avatták.
Kommentáld!